ZETApress

hírportál

Jobb kétszer, mint egyszer se?

Épp egy hete mutatták be a parlamenti Vadászteremben Magyarország tortáit és kenyereit, s most a Duna túlpartján, az Országházzal szemben tették meg ugyanezt. A Várkert Bazár teraszán a közönség is hasonló volt a múlt hetihez. A háziasszony szerepét ma Rost Andrea operaénekes vállalta.

A Parlamentbe egy hete 73 sajtómunkást engedtek be, s a nagy érdeklődésre való tekintettel ez szerkesztőségenként 1-2 főt jelentett. Így is sokukat elutasították, miközben tucatjával érkeztek a sehová sem író büféújságírók, akik aztán a torták kóstolásakor a szatyraikba, táskáikba is sokat elrejtettek a csemegékből.

Ma sem volt ez másként, s ma a bejutás is sokkal könnyebb volt, így a felhozatal is felhígult. Olyanoknak is sikerült, akik a Parlamentbe meg se merték próbálni. Amíg mi tudósítók a tűző napon ülve hallgattuk a tájékoztatót, az alkalmi munkások az árnyékban álló büféasztaloknál várták, hogy befejeződjenek a beszédek és osszák végre a tortákat és kenyereket. Olyan stabilan zártak, hogy nem fértünk tőlük az asztalokhoz. Nem is akartunk közelharcot vívni velük: megsajnáltuk őket, amiért rászorulnak az ingyen ebédre!

Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez egyedi jelenség, ki kell ábrándítanom. A sajtótájékoztatók tele vannak ezekkel az emberekkel, akik egymásnak adják-veszik az infót. Mindenhová az ingyenes gmailes, freemailes és hasonló emailcímeken jelentkeznek be, amit a szervezők sajnos elfogadnak. Eszükbe sem jut, hogyha szerkesztőség lenne mögöttük, szerkesztőségi emailcímről regisztrálnának. Viszont a sajtóügynökségek munkáját nem a minőség, hanem a mennyiség alapján értékelik. Ha sok embert odacsődítenek, máris jól dolgoznak akkor is, ha alig lesz az eseményről sajtómegjelenés. Az igazi tudósítóknak meg úgysem hiányzik a vendéglátás – gondolják -, mert őket megfizetik a szerkesztőségek a megjelent írásokért, fotókért.

Apropó, fényképek! Velem azt tanították a fotósiskolán, hogy a profi fotós nemcsak előre, de hátra is néz, és nem zavarja mozgásával a többieket. Sajnos egyre több az amatőr, aki beül az újságírók közé, aztán felugrál, felemeli a gépét, s nem törődik a mögötte dolgozókkal. Csak egy dolog vezérli: elkészüljön a kép a családi albumba, amivel aztán villoghat a haverok előtt bizonygatván, hogy ő milyen helyeken megfordult! Sokan közülük közös felvételt is intéznek egy-egy hírességgel, pedig ettől sosem válnak vele egyenrangúvá, bárhogy is szeretnék!

Szóljon hozzá!