ZETApress

Miként arról már beszámoltunk, a Nemzeti Emlékezet Program keretében a Kormány a 2010. évet Erkel Ferenc ? születésének 200. évfordulója tiszteletére ? emlékévnek nyilvánította. A Magyar Posta alkalmi bélyegblokk kibocsátásával köszöntötte Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóját.

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. ? Budapest, 1893. június 15.) zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron. Pesten 1834-ben mutatkozott be, majd a következő esztendőben véglegesen ott telepedett le. Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Körnél dolgozott karnagyként. 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz, a későbbi Nemzeti Színházhoz került első karmesteri minőségben. 1840-ben írta meg első operáját, a Bátori Máriát, melynek szövegkönyvét Egressy Béni írta, aki haláláig (1851) segítőtársa volt operaszerzői munkájában.

1844-ben megnyerte a Kölcsey Ferenc írta, aki haláláig (1851) segítőtársa volt operaszerzői munkájában. 1844-ben megnyerte a Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot. Az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság, amelyet számtalan esetben vezényelt. Bánk bán című operáját, amely egyben pályájának csúcsát is jelentette, 1861-ben mutatták be.

Közreműködött a Zeneakadémia megalapításánál (1875), amelynek tíz éven át igazgatója és zongoratanára volt, majd az Operaház főzeneigazgatója lett. Karmesterként és szervező egyéniségének köszönhetően rendkívül sokat tett a főváros zenei életének felvirágoztatása érdekében. Nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése, de karműveket, dalokat, kísérőzenéket, zongoradarabokat, zenekari műveket is komponált. Gazdag életműve példaértékű.

Erkel Ferenc amellett, hogy kiváló sakkozó volt, tevékeny részt vállalt a hazai sakkélet szervezésében is. Tagja volt az 1839-ben megalakított első Pesti Sakk-körnek, majd annak 1849-es betiltása után az 1864-ben újra megalakított körnek alelnöki, később elnöki feladatait látta el. Az 1850-es évek közepétől ? először Szén Józseffel együtt, majd annak halála után Récsi Emil társaságában ? az 1860-as évek elejéig a magyar sakkozók legjobbjaként tartották számon. Korosodva mind ritkábban játszott, 1875 körül abba is hagyta a játékot, de a sakk-körbe rendszeresen bejárt, klubtársaival beszélgetett, nézte játszmáikat, feladványokat fejtett.

A sorszámozott blokk bélyegképén az alkotóművész Erkel Ferencet ábrázolta. A keretrajzon látható grafikai kompozíció alkotóelemei az Operaház épülete, kották és egy sakktábla részlet. A blokkhoz tartozó alkalmi borítékon Erkel portréja, az Operaház, valamint egy ? Erkel Ferenc győzelmével végződő ? Erkel?Szén sakkjátszma befejezése látható. Az alkalmi bélyegző grafikáján a portré stilizált rajza található. A százezer példányban megjelenő blokk a Pénzjegynyomdában készült Svindt Ferenc tervezőművész ötlete alapján.