ZETApress

A vészhelyzetre, a részleges kijárási korlátozásra tekintettel nagypéntek reggeltől húsvéthétfő estig a polgármesterek lezárták a helyi köztereket. Több településre be sem léphetnek az idegenek, a fővárosban az Óbudai- és a Margitsziget bejáratánál, valamint a Római-parton rendőrök és közterület-felügyelők állják el az utat.

Sokakat mégis kicsábított a jó idő. Tegnap több videó is keringett az interneten, amint a bringások és futók nehezményezték, hogy nem mehetnek a Margitszigetre. – Erősíteni akarom az immunrendszeremet! – bölcselkedett egyikük, míg másikuk a Római-parti dunai evezést hiányolta. Mivel a vírus láthatatlan ellenség, sokan nem értették a hetek óta tartó figyelmeztetést.

Tudom, hogy a Ha-val kezdődő mondatok értelmetlenek, most mégis ezt teszem. Vajon ha háborúban állnánk, s egy látható ellenség bombázná és ágyúzná fővárosunkat, mint 1944/45. telén Budapest több hónapos ostromakor, ezek a mostani sportolók feljönnének-e reggelente a pincékből a szokásos futókörükre? Eszükbe jutna-e vajon naponta evezni a Dunán? Aligha! Az óvóhelyen lapulnának, s várnák a harcok befejeztét. 44. karácsonyán az emberek szeretteikért, 45. elején meg a szebb jövőért, a boldogabb új évért imádkoztak a biztonságot nyújtó pincék mélyén.

Húsvét van, Krisztus urunk feltámadását ünnepeljük. Bízzunk az Úrban a nehéz időkben is! Nem tudjuk, meddig tart a baj, de reméljük, hogy túléljük! Igaz ez rajtunk is múlik! Szálljunk magunkba, imádkozzunk biztonságos otthonainkban ahelyett, hogy félmeztelenül rohangálunk odakinn!