ZETApress

hírportál

Sikeres beteljesedés

Arthur Koestler könyve a Bookline sikerlista 41. helyén áll! ? tudtuk meg László Ágnestől. Ígéret és beteljesedés ? A zsidó állam születésének története, 1917?1949. című könyve ? melyet a Noran Libro Kiadó 2011 októberében jelentetett meg ?, a zsidó állam kikiáltását megelőző időszak megrázó, döbbenetes története.

Történet egy évezredes vízióktól, gyötrelmektől, üldöztetéstől sújtott nép hazára találásáról, mely a bibliai beteljesedéstől újabb egyetemes problémák felé tart. Az író nem törekszik történelmi teljességre, és sajátos szemszögből követi nyomon az eseményeket, hogy hangsúlyozza a történetben szerepet játszó irracionális tényezők és érzelmi előítéletek szerepét.

A magyar származású író Bartók Béla mellett a legismertebb magyar külföldön. A rendszerváltás óta számos műve jelent meg idehaza, de alakjáról, pályájáról keveset tud az olvasóközönség. Életútja a XX. század minden ellentmondását megtestesíti. Fiatal korábban a cionista mozgalomhoz, majd a német kommunista párthoz csatlakozott, szociáldemokratává, majd harcos antikommunistává vált, élete végén pedig konzervatív-liberális elveket hirdetett. Küzdött a halálbüntetés ellen, az 1956 után bebörtönzött magyar írók kiszabadításáért, a kegyes halálért és az angol kutyák jogaiért.

Leghíresebb regénye, a Sötétség délben 1940-ben jelent meg Angliában. A könyvben a sztálini szovjet diktatúra jellegéről ír egy öreg idealista bolsevik, Rubashov sorsán keresztül. A mű a XX. század egyik legjelentősebb politikai regényének tekinthető. Kostler Budapesten született 1905. szeptember 5-én. Zsidó családban nőtt fel ? édesapja, Kösztler Henrik gyáros és feltaláló volt ?, de nem kapott vallásos nevelést. Gyermek- és ifjú korát Magyarországon töltötte, majd 1922-ben Bécsbe költözött és beiratkozott az egyetemre, ahol elektrotechnikát és pszichológiát tanult.

Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a cionista mozgalommal és mielőtt megszerezte volna a diplomáját, 1926-ban elhagyta Bécset. Palesztinába költözött, ahol először egy zsidó telepen munkásként kereste a kenyerét, majd német újságoknak írt tudósításokat Jeruzsálemből. Munkaadói 1929-ben áthelyezték Párizsba, egy évvel később pedig Berlinbe. Itt a Vossische Zeitung tudományos szerkesztőjeként dolgozott. 1931-ben lett a Berliner Zeitung am Mittag külpolitikai szerkesztője. Részt vett a Graf Zeppelin léghajó fedélzetén egy északi-sarkköri expedícióban és belépett a Német Kommunista Pártba, amelynek 1938-ig volt a tagja.

1932-33-ban egy évet a Szovjetunióban töltött. Beutazta az Ararát-hegy és Baku térségét, majd Türkmenisztánban és az afgán határnál is megfordult. 1933-tól, Hitler hatalomra jutását követően újra Párizsban élt, független tudósítóként dolgozott 1936-ig, és a Hitler ellenes Zukunft (Jövő) című hetilapot szerkesztette. Életének ezt a szakaszát életrajzi köteteiben dolgozta fel: Nyílvessző a végtelenbe (1952); Láthatatlan írás (1954).

1935-ben feleségül vette Dorothy Ashert, akivel 1950-ig éltek együtt. 1936-ban Spanyolországba utazott, hogy a polgárháborúról tudósítson francia lapok megbízására. 1937-ben Franco erői Malagában letartóztatták és halálra ítélték. Három hónapos sevillai raboskodás után azonban a Nemzetközi Vöröskereszt egy túszcserével sikeresen kiszabadította. Tapasztalatait a Párbeszéd a halállal: Spanyol testamentum című könyvében írta meg (1940).

1939-ben a II. világháború kirobbanása után a francia hatóságok letartóztatták, és mint gyanús külföldit Le Vernet-be internálták. 1939-40-ben a Francia Idegenlégió szolgálatába állt, de rövidesen Marseilles-ből Portugálián keresztül Angliába szökött. Az angol hatóságok a Pentonville börtönbe zárták az ellene folyó vizsgálat idejére. Az internálás napjait írta meg első angol nyelvű, A Föld söpredéke című könyvében.

1941-42-ben a Brit Utász Hadtestben szolgált, majd a BBC munkatársa lett. 1945-ben megkapta a brit állampolgárságot, és Észak-Walesben élt három évig. Utóbb az Egyesült Államokban telepedett le. 1950-ben elvette második feleségét, Mamaine Paget-t, akivel 1952-ig éltek együtt. 1951-ben a Broadway-n színre vitték a Sötétség délben című regényét Sidney Kingsley rendezésében. Ekkor már együtt dolgozott titkárnőjével, Cynthia Jefferies-sel, későbbi (harmadik) feleségével. Ekkor jelent meg The Age of Longing (A vágyakozás kora) egy közeljövőben játszódó regény, egy olyan társadalomban, ahol a nukleáris megsemmisülés fenyegetése mindennapos valóság.

Önéletrajzának első részét Nyílvessző a végtelenbe címmel 1951-ben foglalta össze, második része 1954-ben A láthatatlan írás címmel jelent meg. 1955-ben a The trail of the dinosaur című esszékötetének előszavában leírta, hogy műveiben felhagy a politikai kérdésekkel. A távol-keleti filozófia iránti érdeklődése miatt utazott el Indiába és Japánba, de csalódott, nem találta meg azt, amit remélt. Tapasztalatait a The lotus and the robot (A lótusz és a robot) című könyvében foglalta össze (1960).

1968-ban megkapta a Koppenhágai Egyetem Sonning-díját. 1970-es években a Brit Birodalmi Rend parancsnokává nevezték ki. Megalapította a Koestler Alapítványt azzal a céllal, hogy parapszichológiai kutatásokat támogasson. Ettől kezdve csak tudományos műveket írt. Idős korára Parkinson kórban és részleges leukémiában szenvedett. Egész életében az eutanázia aktív támogatója volt. Feleségével, az egyébként egészséges Cynthiával együtt 1983. március 3-án követett el öngyilkosságot. Gyógyszer-túladagolásban haltak meg mindketten. Végrendelete szerint teljes vagyona és írói öröksége az Edinburghi Egyetem Parapszichológia Tanszékére szállt.

Szóljon hozzá!