ZETApress

hírportál

Európa és politika

A MÚOSZ Életmód szakosztálya sajtóbeszélgetésre hívta az újságírókat ma délután 3 órára a Vörösmarty utcai Sajtóház Mikszáth-termébe. Az előadó a 72 éves Schöpflin György történész, londoni egyetemi tanár, a politikai tudományok doktora, az Európai Parlament képviselője volt.

A hivatalos program előtt beszélgettem a professzor úrral. Főleg külpolitikai kérdések érdekeltek. Arra voltam kíváncsi, hogy 2007-ben miért nyilatkozta, hogy egy esetleges jobboldali kormányban sem vállalna külügyminiszterséget? Most is így gondolja még, vagy megváltozott a véleménye?

A képviselő úr elmondta, hogy idős már a külügyminiszteri munkára, s nagyon jól érzi magát mostani helyén. Sok mai és korábbi külügyminisztert ismer – például az amerikait, a svédet és az egykori észtet, aki most államfő -, s jó kapcsolatot ápol mindegyikükkel. Sokat utazik, rengeteg időt tölt repülőgépen. Kedvenc városa Lisszabon, bár a nyelvük nehéz, s annyira egyedi, mint a magyar. Francia és latin nyelvtudása segítségével mégis megérteti magát velük. Nemcsak két-, de három-laki életet él. Felesége és könyvei Tallinnban vannak, lakása Brüsszelben és Budán is van. Szándékosan nem Budapestet mondott, bár semmi baja Pesttel, de Budán született és budainak vallja magát.

Mivel furcsa volt számomra az amerikai nagykövet-asszony megnyilvánulása, erre is rákérdeztem. Eddig úgy tudtam, hogy mindig a fogadó ország külügyminisztere rendeli magához a vendég nagykövetet, ha valami gond felmerül a kapcsolatban, s átadja a tiltakozó jegyzéket. Itt nemrég a fordítottját tapasztaltam: az amerikai nagykövet-asszony vendégként mondta el aggályait miniszterelnökünknek, a házigazdának, a külügyminiszter főnökének. Hasonló Washingtonban megtörténhetne-e? Nagykövetünk “oszthatná-e az észt” Obama elnöknek? S lehetne-e mindez Európában? Nagyköveteink kioktathatnák-e a fogadó uniós ország kormányfőit?

A professzor úr elmondta, hogy a nagykövet asszony külügyminisztere véleményét tolmácsolta. Az Egyesült Államok nagyhatalomként most is “a világ csendőreként” igyekszik fellépni, s a demokrácia védelmében avatkozik bele más országok belügyeibe. Ez azért érdekes, mert államaik többségében, az ötvenből több mint harmincban, érvényben van még a halálbüntetés. Sokan emlékszünk még az ’50-es évek sorozatgyilkosságára, amikor 8 évvel később derült fény a halálra ítélt ártatlanságára. Őt már hiába rehabilitálták, feltámasztani nem lehetett. S mivel ez az ember nem is volt teljesen beszámítható, az egész bírósági procedúra szabálytalan volt. Ahol ez megtörténhet, az nem civilizált ország – mondta beszélgetőtársam.

Lehet hogy a hazánk elleni külföldi támadás az Orbán-kormány megbuktatására irányul? – kérdeztem. A tanár úr is így érzi, bár ezt ilyen nyíltan még senki sem fogalmazta meg. A nyugati baloldalnak jobb lenne egy racionális, mint egy nemzeti kormány. A napokban napvilágra került Bajnai-dolgozat is ezt sugallja. A volt kormányfő visszatérésének sokan örülnének külföldön. Ez nemcsak magyar, de össz-európai probléma is. A nagyobb államok rossz szemmel nézik a közép-európai kisállamok önállósodó törekvéseit. Olyan kormányt akarnak, amely az európai érdekeket teszi a nemzeti értékek elé, s a jelenlegi nem ilyen. A nagyobb államok, az angolok és franciák sem engednek saját érdekeikből, de tőlük ezt elfogadják.

Szerdán Strasbourgban keményen támadtak minket. Kell-e félnünk az uniós fenyegetésektől? – kérdeztem végezetül. Az EP képviselője megnyugtatott, hogy kötelességszegési eljárás most is több mint 2000 van folyamatban, csak erről nem beszélünk. Az uniós aggályok inkább jogi, mint politikaiak. Miniszterelnökünk az elfogadhatók esetében kész a törvénymódosításra. A brüsszeli zöldek és a liberálisok a 7. cikkelyre hivatkozva követelik a felfüggesztésünket, de erre kevés az esély. Ez egyébként csak az Európa tanácsbeli szavazásunkra vonatkozna, az Európai parlamenti képviselők megtartanák mandátumukat és szavazati jogukat.

1 hozzászólás

  1. Kitűnő interjú!