ZETApress

hírportál

Citroën a Himaláján

Közel ezer négyzetméteres enteriőrben berendezve megismerhettük a mindennapok kultikus és használati tárgyait, művészetét, láthattunk imamalmokat, szőnyegeket, mandalafestést és nem utolsó sorban megcsodálhattuk az 1931-32-es Citroën Sárga expedícióból fennmaradt relikviákat.

Az Utazás kiállítás talán legérdekesebb része volt az egyedülálló francia gyűjteményt bemutató Himalája Expo. A kiállítás vendége volt Erőss Zsolt, a magyar expedíciók hegymászója, vezetője. A kiállítást nagyszerű ismertető szövegek kísérték, ezekből idéznék néhányat, hogy tulajdonképpen mi is volt az a Sárga expedíció és mire és hogyan használták a képeken látható tárgyakat. Fotóink Lantai József felvételei.

1928-ban Georges-Marie Haardt áll elő André Citroen-nek azzal a javaslattal, hogy, meg kellene nyitni a Kína és Európa közötti legendás Selyemutat a gépjárműforgalom számára. André Citroen kísérletező emberként úgy dönt, hogy finanszírozza a projektet, amely többéves előkészületet és felderítést igényel. Az útvonal hossza 30000 kilométer, és eredetileg Beirútból indulva Pekingen át, Türkmenisztánon és Góbi-sivatagon keresztül egészen a Sárga folyóig haladt volna.

Miután az expedíció készen áll, Szovjetunió az utolsó percben megtagadja az engedélyt az áthaladásra szovjet közép-Ázsia irányából. Az expedíció így Kasmír felől kényszerül elindulni, és megkísérli az átkelést a Himalájához vezető úton. Az expedíció két csapatra oszlik: a Pamir-csoportra és Kína-csoportra, amely Pekingből indul. A két csoportnak a tervek szerint a kelet-türkmenisztáni Aksban kell találkoznia. A Pamir-csoport mindaddig nem ütközik különösebb nehézségekbe, amíg el nem éri a Himalája lábánáűl fekvő Shrinagar-t, és a Burzil-hágón nem indul tovább.

Itt kezdődnek az igazi megpróbáltatások. Az autók helyenként csak 1km/h sebességgel tudnak haladni. A Himalája lejtői néhol elérik a 40%-os dőlésszöget is, így csak lépésben haladva helyenként mindössze 1km/h sebességet érnek el. Az expedíció ennek ellenére sikeresen veszi az első akadályokat, és megkezdi útját az Indus völgye felé. Kachgarba érve azonban már csak két autó marad használható állapotban. Némely hegyi patakon való átkelésnél a lánctalpak szétszerelésére kényszerülnek, amelyeket a túlparton aztán ismét össze kell szerelniük.

Mindeközben a Kína-csoport a Pekingből Aksuba tartó útból tesz meg 5000 km-t, ebből 3000 km-t a sivatagban. A nappali rekkenő hőség miatt sokszor inkább az éjszakai utazás mellett döntenek. 1931. június 19-én a két csapat közt megszakad mindennemű összeköttetés. Az élelmiszerkészlet feltöltése helyenként lehetetlenné válik a Kínában dúló polgárháború miatt: a banditák által feldúlt falvakban éhínség sok helyen pusztít. Majd King marsall börtönbe zárja az expedíció tagjait.

A marsall hallani sem akar közúti összeköttetésről Ürümcsi és Peking között. Végül 43 napos fogság után, szeptember 6-án mégis szabadon engedik őket. A két csapat október 23-án találkozik a Tokszun-szorosnál. Most már elkezdhetik közös útjukat Peking felé. A közép-ázsiai ?Sárga expedíció? 1932. február 12-én érkezik meg Pekingbe. Ezzel befejeződik minden idők legszebb és igen költséges autós kalandja, amelyet André Citroen finanszírozott. Cserébe, a tudósokból álló csapat számos olyan információt tár a tudósok és a nagyközönség elé, melyek mindaddig ismeretlenek voltak.

A kalandos vállalkozásukról készült dokumentumfilmet a világ több mozijában is hatalmas sikerrel vetítik. Nem csoda, hiszen Kína számos régiójáról ezek voltak az első képi dokumentumok. Sajnálatos módon az expedíció értelmi szerzője és vezetője soha sem tért vissza Franciaországba. Hong Kongban végkimerültségben veszti életét 1932. március 15-én.

Az itt bemutatott lánctalp a három épen maradt lánctalp egyike. 1932 óta az első alkalommal állítják ki francia honon kívül a fennmaradó relikviákat. A lánctalpat a márka legszebb kalandjának 80. évfordulóján Párizsban a Champs-Élysées-n található Citroen bárban tekintheti meg a nagyérdemű közönség március közepétől augusztus közepéig. Ennyit az expedícióról és akkor következzen néhány mondat a tárgyakról.

A tsampa grillezett árpalisztből készül, melyet ezekbe a kis csészékbe hagynak állni és ez adja a tibeti hagyományos étkezés alapjait. Gyakran teával, vajjal, sajttal, cukorral díszítik. Ha az összekevert hozzávalókat összegyúrják, a tsampa elkészül és máris fogyasztható. A szép ezüst teáscsészék generációról generációra öröklődnek. A tea Tibet legfogyasztottabb itala. Kedvelt a tejjel, vajjal, dri-vel és sóval kevert tea. A tibeti kangling azaz mongol gandan eredete egy emberi lábcsont, mely megmagyarázza a ?furulya-lábszár? elnevezést. Ezek a trombiták vagy kürtök jelenleg metálból, bőrből és ezüstből készülnek.

Nagyon gyakran a hangszer szélét sárkány fejjel díszítik. Mindig párban kell rajtuk játszani. Ez a hangszer hosszan tartó hangzást ad a végén szaggatott hangzással ér véget. Mani, a gravírozott kő a mantra hagyományok szerint ?om mani padme hum?, az imák imája, mely úgy fordítható, hogy ?üdvözöllek téged, ékszer a lotusz virágában?. A buddhista hiedelem szerint a mantra növeli az értékét annak, aki azt felidézi és előkészíti egy jobb életre a következő reinkarnációjában.

Az ima zászlókon és az ima malmokon feltüntetve, ez a mantra egy folytonos imává válik. A jokhangi Tara szobrocskára egy romos monostorban találtak rá. A kínai hadsereg katonái lefejezték a szobrokat, elmosták a freskók szemeit, de nem fejezték le őket a teljesség végett. Ezt a szobrocskát is felnyitották, hogy a tartalmát megnézhessék. Valójában az a tradíció, hogy a szobrocskák belsejébe ima szöveget tesznek, de előfordul, hogy ékszereket is. Az egyik képen látható a világ legmagasabb kavicsa, melyet Hillary az Everest csúcsáról hozott.

Szóljon hozzá!