ZETApress

Selena Gomez élete nem csak csillogás. Elmeséli nekünk, miért használja a hírnevét arra is, hogy másokon segítsen ? tudtuk meg Ollé Ágnestől.

Mi a közös Sarah Jessica Parkerben, Angelina Jolie-ban és a Disney Csatorna sztárjában, Selena Gomezben? A válasz: mindhárman az ENSZ nemzetközi, gyerekeket segélyező szervezetének, az UNICEF-nek a nagykövetei. Exkluzív interjúnkban arról kérdeztük Selenát, hogy miért vállalta a felkérést, és milyen hatással volt ez az életére?

17 évesen te vagy az UNICEF történetének legfiatalabb nagykövete. Hogyan kerültél kapcsolatba a szervezettel?

SG: Az igazság az, hogy csak egyetlen kis kampány erejéig dolgoztam együtt velük, de nagyon élveztem, mert szeretem a jótékonysági munkát. A kampány során nagyon megkedveltem az UNICEF családot. Abban, amit ők csinálnak, benne van minden, amiben én is hiszek, ők pedig tudják, hogy nekem megvan a lehetőségem arra, hogy megszólítsam a fiatalokat, ezért úgy döntöttünk, folytatjuk a közös munkát. A kampányunkkal körülbelül háromszor annyi pénzt sikerült összegyűjteni, mint az eddigiekkel, szóval tényleg nagyon hálás feladat volt részt venni a kampányban.

Hű! Volt alkalmad találkozni olyan gyerekekkel, akiket az UNICEF támogat?

SG: Tavaly ellátogattam Afrikába. Egy ghánai faluban jártam, ami teljesen más világ volt számomra. Nagyon különleges, sorsfordító élmény volt. Ott lehettem, és láthattam, mit tesz az UNICEF azért, hogy víz legyen a kútban, de ezen kívül számos más módon is segít a szervezet a gyerekeknek és családjainak. A helyiek megtanítottak egy táncra, és ellátogathattam egy törzshöz, ahol a nők megajándékoztak egy saját készítésű ruhával. Nagyszerű volt ott lenni, mert így a saját szememmel láthattam az UNICEF munkáját, amikor életmentő segítséget nyújtanak a gyerekeknek.

Utazásod során találkoztál olyannal, aki megérintette a lelked?

SG: Igen, egy 14 éves fiúval, de nem tudom, hogyan kell kimondani a nevét. Elmesélte nekem, hogy faluról-falura jár, és arra buzdítja a szülőket, hogy engedjék a gyerekeiket iskolába járni. Én 14 évesen már dolgoztam, és egyáltalán nem foglalkoztattak a világ dolgai. Ő nagyon felnőttesen viselkedett. Igazán megható volt látni, hogyan járja a falvakat, és próbálja meggyőzni az embereket.

Hogyan hatott rád az UNICEF-es munka?

SG: Az UNICEF-fel együtt dolgozni óriási lehetőség. Boldog vagyok, hogy részese lehetek a munkájuknak, ez komoly megtiszteltetés számomra. Szerte a világon taníthatom a korombelieket, kiküldetésekre mehetek, ahol arra buzdítok másokat, hogy ők is segítsenek a gyerekeknek. Számomra fontos, hogy adjak is, ne csak kapjak. Ha nem lennék ilyen helyzetben, akkor is segítenék azokon, akik nálam kevésbé szerencsések. Ez a ghánai utazás arra ösztönzött, hogy jobb ember legyek.

Mit jelent számodra az, hogy felemelheted a szavad, és ezzel segíthetsz a fiatalokon?

SG: Ez számomra hatalmas dolog. Úgy érzem, okkal születtem ide, és hálás vagyok azokért a lehetőségekért, amiket kapok. Inspirálni akarom az embereket. Ez a legfőbb célom. Ha csak egy embert boldoggá teszek vagy megváltoztatom az életét valakinek, akkor már elértem valamit. A munkám lehetővé tette számomra, hogy kiálljak egy jó ügy mellett. Szerencsés vagyok, hogy azzal foglalkozhatom, amivel mindig is szerettem volna, ezért szeretnék most már adni is.

Nagy felelősség a tinik példaképének lenni?

SG: Ez az egész olyan, mint egy hullámvasút. Fantasztikus rajongóim vannak, és ez nekem nagyon sokat jelent. Ezért ha azt kérdezik tőlem, nagy felelősség e példaképnek lenni, én erre azt válaszolom, hogy nekem ez nem felelősség, hanem inkább áldás. Minden döntésnél eszembe jutnak a rajongóim, szóval miattuk is jobb ember lettem: azt szeretném, hogy büszkék legyenek rám. Óriási hatással vannak rám. Szóval példaképnek lenni, nekem nem teher, de én is csak ember vagyok, sokszor hibázom.

Neked ki a példaképed?

SG: Talán az anyukám. Ő mindig arra tanított, hogy úgy bánjak másokkal, ahogy szeretném, hogy velem bánjanak. Tényleg szeretnék jó ember lenni, és szeretnék mindenkivel kedves lenni ?mindezt anyukám miatt. Ő nagy hatással volt az életemre akkor is, amikor szélesíteni akartam a látókörömet. Múzeumokba és óceanariumokba vitt, valamint megnézhettem a színházi fellépéseit is. Az előadásokon láttam, hogy milyen boldoggá teszi őt a munkája, ezért én is azt akartam csinálni, amit ő. Azt hiszem, minden lány olyan akar lenni, mint az anyukája, így nem csoda, hogy ilyen óriási hatással volt a pályaválasztásomra. De soha nem kényszerített semmire, viszont támogatott mindenben.