Walker nem állt ki az erkélyre
Elnöklátogatás és biztonság sajtós szemmel – 3
A hazai diplomáciai gyakorlattól eltérően G. W. Bush amerikai elnök nem állt ki a Sándor palota erkélyére tegnap délelőtt magyar vendéglátójával. Pest panorámáját onnan szokta megmutatni Sólyom László a külföldi államfőknek. Az elmúlt hét közepén az albán elnök is onnan nézett le ránk, mint erről akkor mi is beszámoltunk. Bush most nem tehette meg ugyanazt. Testőrei túlságosan védtelennek érezték volna itt egy pesti terrorista mesterlövész fegyverével szemben.
Komoly kézifegyver gyártásában mi is profik vagyunk. Legalább egy évtizede fejlesztették ki Mátészalkán a Gepárd puskát, és ismertették számos bemutatón. Komoly Zeiss-optikájának köszönhetően több száz méterről eltalálható vele a fém tízforintos, átlőhető vele a vasúti sín. Néhány éve a szeptemberi Bókay-kerti pörköltfőző verseny keretében szerették volna bemutatni a kommandósok, de a sajtóbeli beharangozó ellenére elmaradt a produkció. Nem találtak megfelelő golyófogó anyagot, amit az eltévedt lövedék útjába állíthattak volna, így a gasztronómiai élvezetet nem zavarta meg a puskaropogás.
A Gresham palotabeli elnöki lakosztályt egy esetleges budai terrorista támadás ellen találták védtelennek az elnök emberei, ezért esett aztán a választás az erőddé átalakított Meridien Hotelre. Ezt csak embermagasságú rácsokkal kerítették körül, nem úgy, mint tegnap délelőtt a Kossuth Lajos teret. Ott a legolcsóbb megoldást választották, összefüggő villamos folyamot hoztak létre a tér körül a forgalomból kivont szerelvényekből. A hőbörgőknek persze ez sem tetszett. Miért vonják el az emberektől a közlekedési lehetőséget, kérdezték és eszükbe sem jutott, hogy azok a szerelvények amúgy is a remízben álltak volna. Ha költséges betonkordont építenek, az állandó fintorgók az adófizetők pénzét kérték volna rajtuk számon.
Meglátogatták az óvodásokat
Amíg a férfiak tárgyaltak – s amíg az elnök lenézett a Citadelláról -, az asszonyok hölgyprogramnak hódoltak. Laura Bush és Dobrev Klára egy józsefvárosi óvodába látogatott el. Könnyen szót értettek a kicsikkel, a nyelvi nehézségek nem jelentettek áthidalhatatlan akadályt. A first lady-nek nem ez volt az első budapesti útja. Néhány éve elnök férje nélkül már járt fővárosunkban. Akkor a Kékgolyó utcai Országos Onkológiai Intézetbe látogatott, a rák elleni küzdelem élharcosaként adta át az amerikai nép támogató üdvözletét.
Miért kellett ez a nagy cirkusz, ez az egész várost megbénító huszonnégy órás készenlét, kérdezhetik nagyon sokan. Nem hiszem, hogy bárki is bántani akarta volna itt az elnököt. Azt a néhány tíz, esetleg pár száz tüntetőt egyébként is jól távol tartották az elnöktől. (Kár pedig, mert a demokrácia igazi fokmérője lehetett volna, ha Bush meglátja, hogy nálunk bárki szabadon kinyilváníthatja a véleményét!) Itt most mégis másról volt szó. A szabad világ ura azt akarta nekünk is megmutatni, hogy ő bárhol és bármikor megbéníthatja egy város életét. Több száz fős kísérete, több tucat autója, repülőgép- és helikopterparkja mind-mind azt demonstrálta, hogy Amerika mennyire gazdag, mennyire hatalmas. Ezek a túlzott biztonsági intézkedések az elnök imázsához tartoznak, melyet nem csak jól kellett felépíteni, de folyamatosan szinten is kell tartani. Mi ezt az egy napot, ha nehezen is, de kibírtuk valahogy. Örüljünk, hogy nem tartott tovább!
