ZETApress

Az Izraeli Légierő repülőgépei a héten Ferihegy légterében tartózkodtak, s a sajtóvisszhangok kapcsán mi is megírtuk ?90-es évekbeli emlékeinket. Pontosításul, emlékeztetőül Angyal László Aviator is megosztotta velünk ismereteit. Megtudtuk, hogy az izraeli gépek akkor és oda repülnek, ahová épp kedvük tartja.

1981. június 7-én délután az akkor még izraeli területnek számító, a Sínai-félszigeten lévő Etzion légi-bázisról két F?16-os és két F?15-ös raj startolt el Bagdad felé. Fű, pontosabban homok és a szaúd-arábiai, jordániai légvédelem radarhálója alatt repültek, 30-60 láb ? tíz-húsz méter ? magasságban, az optimális 300 csomó ? 550 kilométer/óra ? körüli sebességgel. A szaúd-arábiai Boeing AWACS személyzetének megtévesztésére, szorosra fűzték szárnyaikat, a radarképernyőn így egy testes 747-es Jumbó jele villanhatott fel mindössze.

Egy óra múlva, a Bagdadtól húsz kilométerre, délkeletre fekvő szegényes Tuwaiha városka atomerőmű telepe ? épülő hetven megawattos Osiris, de hallgatott a Tammuz I névre is ?, romokban hevert. A tizenhatból tizenkét MK-84-es bomba pontosan ült, az eredmény százszázalékosnak volt tekinthető. Ezt később egy amerikai szatellit felvételei és maguk az irakiak is megerősítették.

1985. szeptember 25-én Arafat emberei a ciprusi Larnacában horgonyzó yachton három izraelit megöltek. Ezért is, meg az ezt megelőző terrortámadás sorozat miatt az izraeli kabinet azonnal megszavazta a megtorló támadást. A választott célpont a tunéziai tengerparton lévő PLO parancsnokság volt, amely az 1982-ben Libanonból elmenekült szervezet akkori székhelye volt. A feladatra a legalkalmasabbnak a légierő F?15B Eagle gépei voltak.

Az állományból az a tíz gép lett kiválasztva, amelyeknek a legjobb műszaki, karbantartási jellemzői voltak. Ezek közül nyolc repülőgép vett a tényleges támadásban részt, két négyes hullámban támadva, kettő pedig tartalék volt. A gépek csak precíziós-vezérlésű fegyverzettel lettek ellátva, minthogy a tunéziai tengerparton feltehetően sok turistára számítottak.

Október elsején reggel hét órakor szállt fel a teljes bombateherrel és légi-harc rakétákkal felszerelt tíz F?15B harci repülőgép az IAF addigi legtávolabbi csapásméréséhez. A szokásos légi forgalom alatt repültek, nemcsak az egyiptomi és líbiai radarok elől maradtak rejtve, hanem a Földközi-tengeren cirkáló amerikai Hatodik Flotta sem fedezte föl a harci köteléket.

Délelőtt 10 óra körül az F?15-ök Olaszország és Kréta között utántöltötték üzemanyagtartályaikat a kísérő Boeing 707-ből. Két tartalékgép innét visszafordult Izraelbe, míg a 707-es továbbrepült a támadóegységgel. A két hullámban lecsapó gépek megsemmisítették a zsoldosztás napja miatt zsúfolt terrorista központot.

A világ mindkét esetben, s a többi ? a bejruti repülőtér elleni, az Entebbe-i akciók után ? természetesen felháborodott, csapott egy kis zajt, utána a dolgok folytak a saját medrükben. A magyar (kis) közvéleményt is felettébb lázba hozta az Izraeli Légierő két új elektronikus felderítésre épített repülőgépének Ferihegyet is érintő gyakorló repülése. A gépeken ott volt a felségjel ? igaz kicsi, de Dávid-csillag ?, a légierő oldalszáma, és a polgári repülésben használatos 4X-el kezdődő izraeli lajstromjel.

A repülési tervvel, azaz útvonalengedéllyel érkező, a repülés-irányítás által radar vektorálással pályairányba fordított, majd megközelítést megszakítva átstartoló G500 Gulfstream Nachshon Shavit (Úttörő Üstökös) és a G550 Gulfstream Eitam (Halászsas) repülőgépeket nem azért szerezte be az izraeli védelmi tárca egyenként úgy százmillió dollárért, hogy kicsinyke országuk felett körözzenek. Izraelnek egyszerűen nincs választása, ütőképes légierő nélkül már nem létezne! A gépekről még annyit, hogy hatósugaruk több mint 12 ezer kilométer, igaz ehhez útjuk során fel kell kúszniuk a világűr aljára, úgy 15 ezer méter magasságra.