ZETApress

hírportál

Éric Vuillard Napirendje

Éric Vuillard (1968, Lyon) kilenc regény szerzője, amelyekért díjak sokaságát kapta. A Napirend az első könyve, amely magyarul is megjelenik a 21. Század Kiadó gondozásában – tudatták sajtósaik. Megtudhatjuk belőle, hogy a legnagyobb katasztrófák gyakran apró léptekkel lopakodnak felénk.

A Napirend című Goncourt-díjas történelmi regény igazi fekete komédia, amely a II. világháborúhoz vezető sorsdöntő tárgyalásokat beszéli el. Diplomáciai kudarcok, megszakadó emberi kapcsolatok, katasztrofális irányt vevő események előzték meg a fegyveres konfliktus kirobbanását. A német ipar óriásai – akik számára a náci uralom alatt virágzik az üzlet – egybegyűlnek, hogy Adolf Hitlert támogatásukról biztosítsák

Az osztrák kancellár túl későn eszmél, hogy csapdába sétált, amikor Hitler ultimátumot ad neki, ezzel előkészítve Ausztria annektálását. Winston Churchill is megjelenik a rendezvényen, ahol Neville Chamberlain búcsúztatja Joachim von Ribbentropot, Németország addigi londoni nagykövetét, akit hamarosan a náci kormány külügy-miniszterévé neveznek ki, hogy aztán később a nürnbergi per vádlottai között lássuk viszont. Vuillard regényének minden sorát drámai feszültség hatja át – feledhetetlen története bemutatja a tragédiát, amelynek során maroknyi nagy-hatalmú férfiú a háború küszöbére sodorta az egész világot – olvashatjuk a fülszövegben.

Goncourt-díjat nem osztogatnak csak úgy: Vuillard regénye is méltán érdemelte ki a rangos elismerést. Hogyan lehet az embertelenségről a legemberibben írni? A francia szerző remek regénye bebizonyítja. A legtöbb ember külön-külön tisztában van azokkal a történelmi eseményekkel, melyek az Anschlusst, vagyis Ausztria és végső soron egész Európa bedarálását megelőzték az 1930-as évek második felében. Vuillard zsenialitása pont abban rejlik, hogy ezeket a ténymozaikokat úgy illeszti egymás mellé, hogy ezzel az egész II. világháború borzalmas gépezetének működése sajátos fénytörést kap, és a részletek apró drámáit átélve még jobban megrendít a nagy egész tragédiája.

Hiszen hogyne sejtettük volna, hogy a német iparmágnások hasznot húztak a háborúból, de hogy ennyire opportunista módon támogatták a náci rezsimet, és adott esetben még a zsidó munkaszolgálatosok filléres munkaerejét is igénybe vették, sőt tábori gyárakat is létesítettek, talán jobban mellbe vágja az embert, mint előzetesen gondolná. Mint ahogy arról is hallottunk, milyen erőszakos tárgyalópartner volt Hitler vagy más náci vezetők, mégis, folyamatában látni az ellenük küzdő tehetetlen kapkodást, korlátolt udvariasságot, ahogy például Schuschnigg vagy Chamberlain viselkedett, és állt szinte eszköztelenül egy fenevaddal szemben – egyszerűen letaglózó. Az a benyomásunk, mintha egy tőrrel meghirdetett párbajra az egyik fél tőrrel érkezett volna, a másik pedig Panzer IV harckocsival, és úgy lőtte, taposta volna halálra ellenfelét.

Erőszak, blöff és egy senkit sem tisztelő erőszakos rendszer vadállatainak fokozatos elszabadulása: a náci diktatúra mindent és mindenkit letaroló mechanizmusának sajátos forgatókönyvébe nyerhetünk betekintést Vuillard zseniális regényén keresztül. Egy olyan rendszerébe, melybe az a cinizmus is teljességgel belefért, hogy a bécsi gázművek kikapcsolja a zsidó lakásokban a gázt, amikor megnövekedett az öngyilkossági hullám, mondván, akkor nem fogják tudni kifizetni a számlájukat. A különleges nyelvezettel megírt, néhol lírai stílusú kötet – melyet Tótfalusi Ágnes értő tolmácsolásában vehet kézbe az olvasó, és rengeteg történelmi dokumentum adja az alapját, mint például Schuschnigg és Churchill emlékiratai, vagy a nürnbergi per anyagai – nem véletlenül nyerte el a Goncourt-díjat 2017-ben. Mondatai még sokáig az olvasó fülében dübörögnek majd, akárcsak a bécsiek éljenzésének hangja, amikor Hitler bevonult a városukba. És az elolvasása után csak reménykedni tudunk benne, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát!

Szóljon hozzá!