ZETApress

Az aktív ágy ellentéte a passzív, az akutnak pedig az idült ? azaz heveny és krónikus ?, írta Széll Kálmán a Magyar Nemzetben. Helytelen tehát az a miniszter megfogalmazás, hogy aktívra és krónikusra lehet felosztani a kórházi ágyakat. Nézzük meg most, hogy a betegek és hozzátartozóik hogyan viszonyulnának a változásokhoz.

A Fővárosi Szent István Kórház a ?90-es évek második felében, tehát még a miniszter főigazgatósága előtt Kispesten új rehabilitációs osztályt nyitott. Azokra a betegekre gondolt, akik már nem szorulnak az akut ágyakra, de haza még nem engedhetők. Ide transzportáltak egy idős nőbeteget is az egyik belosztályról. A hölgy gyakran volt az aktív osztály vendége, s hozzátartozói is folyamatosan, reggel délben és este meglátogatták.

Általában pár napos infúziós kezelés alatt helyrejött, majd további pár napos ápolás után engedték haza. Otthon egy-két hetet töltött, majd nagyon rossz általános állapotban visszakerült. Ez így ismétlődött hónapokon át. Az új Jáhn Ferenc utcai szárny elkészülésekor kezelőorvosai úgy gondolták, ott majd jó kezekbe lesz, s ott több hónapig is nyugodtan elfeküdhet. Mégsem így történt. Hiába volt a jóakarat, hozzátartozói másként határoztak.

Egy hét sem telt el a néni áthelyezése óta, s máris hozta vissza a rohammentő az éjszaka közepén. Alaposan ki volt száradva, fulladt, folyamatosan oxigenizálták. Mint vele érkező leánya ? korábbi rendszeres látogatója ? elmondta, édesanyját már másnap hazavitték saját felelősségükre Kispestről. Nem az ottani ellátással voltak elégedetlenek, hanem a távolság volt sok oda a lakásuktól.

Van, amikor a hozzátartozó érdeke a fontosabb

Mivel nem tudtak naponta háromszor elmenni a rehabilitációs osztályra, a Nagyvárad térre viszont gyalog is besétálhattak, ezért inkább hazavitték a mamát. Otthon persze ugyanúgy romlott az állapota, ahogy korábban is, így az állandó felvételes belosztály területi illetékesség miatt kénytelen volt újra felvenni. Megint kezdődött az infúziós kúra, két hét után a hazaengedés, majd pár nap múlva folytatódott az állandó körforgalom.

A kórházak, az ellátási módok szétválasztásával a fenti problémák máshol is bekövetkezhetnek. Mivel az aktív osztályok, a kiemelt kórházak minden rászorulót kénytelenek lesznek fogadni, míg az elfekvő intézetekbe való átszállítást bárki alanyi jogon megtagadhatja.

Akkor sem kell félnie a betegnek, ha az átszállítás megtagadása miatt hazaküldik, mert néhány nap múlva úgyis romlik annyit az állapota, hogy visszahozza a mentő. Tőlük emiatt úgyis át kell venni, s újra kezelni. Ha egy házon, egy osztályon belül lehetne megoldani továbbra is a betegek akut ellátását, majd további rehabilitálását, a felesleges szállítások is elmaradnának. Erre is illene gondolni a reformok közepén!