ZETApress

hírportál

Semmelweisre emlékeztünk

Széll Ágoston rektor Semmelweis Ignác előttSemmelweis Ignác Fülöpre, az anyák megmentőjére emlékeztek halálának 150. évfordulója alkalmából délelőtt Budán, az Apród utcai Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár belső udvarában.

? Semmelweis Ignác az egyetemes és a magyar orvostörténet vitathatatlanul egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb alakja ? hangsúlyozta a Nemzeti Örökség Intézete és a múzeum által szervezett megemlékezésen Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora. A XIX. századi magyar orvos gyermekágyi láz rejtélyét feltáró félelmetes egyszerű, egyben nagyszerű felfedezését méltatva a rektor Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudóst idézte: a felfedező is azt látja, amit mindenki látott, de azt gondolja, amit senki sem gondolt.

Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja felidézte, hogy a bécsi egyetemen dolgozó Semmelweis Ignác Fülöp számára élethosszig tartó lelkiismeret-furdalást okozott felfedezése, amely szerint a gyermekágyi lázban elhunyt anyák tragédiáját a kézmosással, az alapvető higiéniával nem törődő orvosi vizsgálatok idézik elő. Hozzátette: a Bécsből hazatérő Semmelweis Ignác 1851-ben a Rókus Kórházban bizonyította néhány ágyban fekvő szülő nő példáján, hogy a tisztaságot, a gondos kézmosást is magába foglaló antiszeptikus kezeléssel a gyermekágyi láz által okozott halálesetek elkerülhetőek.

Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója hangsúlyozta, hogy a halála után mintegy 25 évvel világhírnévre szert tevő orvos felfedezésének kezdeti elutasítása mögött elsősorban a kortárs orvostudományi gondolkozás paradigmaváltásának nehézségeit kell látni. Mint fogalmazott, Semmelweis Ignác felfedezésének idején még nem született meg teljesen az a bakteriológia elmélet, amely pontos magyarázatot adott volna a betegségek kialakulásáért felelős kórokozók és fertőző tényezők biológiai mechanizmusára. Az átfogó elméleti háttér hiányában Semmelweis Ignác egyetlen klinikai problémára koncentráló felfedezése értelmezhetetlen volt, ezzel magyarázható, hogy még régi barátai és pártfogói sem álltak ki mellette.

Varga Benedek hozzátette: Semmelweis Ignác új, korát legalább negyedévszázaddal megelőző megközelítése akkor hozta meg az elismerést kidolgozója számára, amikor kiderült, hogy az antiszeptikus módszer hasonló eredménnyel jár, ha más betegségek megelőzésére alkalmazzák. Kitért arra is, hogy az 1880-as évek közepétől a bakteriológiai paradigmaváltást követően tervezett és akaratlagos kultuszépítés kezdődött meg Semmelweis Ignácnak a nemzetközi tudományos köztudatba való beemeléséért, azonban a kultikussá váló emlékezetet az orvos valóban kiérdemelte felfedezése súlyával.

Semmelweis Ignác Fülöp 1818-ban született egy németajkú budai családban. Pesten és később Bécsben először jogi, majd orvosi tanulmányokat folytatott. 1847-ben jött rá, hogy a gyermekágyi láz nem külön kór, hanem az orvosi kéz által terjesztett fertőzés következménye, azonban a felfedezést megkésve, csak 1858-ban publikálta. Utolsó éveiben súlyos idegrendszeri tünetek, a kezdődő elmebaj jelei jelentkeztek nála, végül 1865. augusztus 13-án halt meg a durva bánásmód következtében a döblingi tébolydában. Életéről számos életrajzi regény, kilenc játékfilm, két dráma és két opera készült.

Szóljon hozzá!