ZETApress

hírportál

Kikérdezés a patikában

PatikusokA 2011-ben elindult Kedvenc Patikám kampánysorozat ötödik állomásához ért ? tudtuk meg a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége vezetőinek sajtótájékoztatón ma délelőtt a Duna parti Sofitel Hotel I. emeleti Bellevue-termében.

A kampány legfontosabb célja a betegek patikai szolgáltatásokkal való elégedettségének felmérése. Ismételten a patikai munkára és a szolgáltatást igénybe vevő betegek érdekeire kívánták felhívni a figyelmet, illetve a feleket egymáshoz közelebb hozni minőségi fejlesztések által, mely azonban az elégedettséget befolyásoló tényezők ismerete nélkül nem lehetséges. A sajtótájékoztatón részt vett: Dr. Mikola Bálint és Dr. Samu Antal, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége elnöke és alelnöke; Dr. Hodossy Lajos, Roche Magyarország Kft. és Torjai Gábor, Nero Solution Kft.

Hodossy doktor egy minapi gyógyszertári élményét osztatta meg velünk: Sorban állás közben hallotta, hogy egy idős úr hasfogót kért a patikustól. Az asszisztensnő nem tette ki elé a recept nélkül kapható választékot, hanem kikérdezte az előzményekről. Amikor megtudta, hogy az úrnak felváltva van szorulása és hasmenése, rábeszélte, hogy öngyógyítás helyett forduljon orvoshoz! Mint később kiderült, jó döntést hozott, mert betegének hasi daganata volt. Ezért is fontos a betegek alapos kikérdezése a patikában is, melyre alaposan fel kell készíteni az asszisztenseket! ? vonta le a következtetést Hodossy doktor.

Jómagam 15 éves kórházi múltamban számos hasonló példával találkoztam. A fekvőbeteg-osztályokon a hasmenést komolyan kellett vennünk, mert jelenthet fertőző betegséget ? amikor el kell különíteni a pácienst! ? de jelenthet ételmérgezést is, amit szintén kezelni kell. Jómagam ilyenkor mindig értesítettem az orvost, aztán ő döntött arról, hogy adjunk-e széklettartályt, küldjük-e el laborvizsgálatra, vagy az előzmények ismeretében egyszerű hasfogót alkalmazzunk. Olyan is volt, hogy egy székrekedéses beteg előző este nagy mennyiségű hashajtót vett be, s ez okozott nála hasmenést. Ilyenkor hagytuk, hadd tisztuljon ki a bele, s nem adtunk semmit, nehogy másnap aztán hashajtóért csengessen. A patikai kaland kapcsán én is az utóbbi végkifejletre számítottam, de a tumoros folytatás dramaturgiailag hatásosabbnak bizonyult!

A betegek alapos kikérdetését már az ötéves mentőmunkám során megtanultam. Többször mentünk gomba mérgezetthez, ami szintén hasmenéssel és hányással járt. Itt sem volt elég a beteget kocsiba ültetni és a lovak közé csapni, hanem azt is tisztázni kellett, hányan ettek a gombából, maradt-e még belőle? Ha igen, akkor ezt úgy kellett megsemmisíttetni, hogy más ne egyen belőle! Nem lehetett a kukába tenni, hiszen onnan más is hozzájuthatna ? habár a ’70-es évek második felében még nem volt ekkora szegénység, nem voltak a maiakhoz hasonló kukabúvárok! ? meg a disznónak sem illett odaadni, nehogy másnapra megdögöljön szegény! Neki mindegy lenne, hiszen később úgyis levágják, a gazdát viszont jókora kár érte volna a pusztulásával!

Egyszer a hozzátartozók elmondták, hogy a családfő gombapaprikást vitt vacsorára a munkahelyére. Rögvest felhívtuk a figyelmüket arra, hogy értesítsék őt a mérgező gombáról, nehogy egyen belőle, kollégáit se kínálja meg és az ellenségeinek se adja, hadd szenvedjenek ők is! Erre viszont minket sem tanítottak, továbbképzéseink anyagát se képezték, mégis mindannyian éreztük, mit kell tennünk. Erre születni kell! ? mondanám, de nem akarok nagy szavakat használni.

Szóljon hozzá!