ZETApress

hírportál

Elment az alelnök

Leyer Richárd (1949-2015)Életének 66. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Leyrer Richárd, a MOB alelnöke ? tudtuk meg január 3-án szombaton. A sportvezető a Nemzetközi Kick-box Szövetség (WAKO) alelnöki, a Magyar Kick-box Szövetség elnöki posztját is ellátta, a MOB-nál a nem olimpiai sportágak versenysportjáért felelős szakmai tagozat első embere volt.

A jogász végzettségű sportvezető korábban a Nemzeti Sportszövetség alelnökeként is dolgozott. A ’90-es évek elején a Zsaru magazin főszerkesztője volt, s én is írtam oda akkoriban. A nem olimpiai sportágak elismertetése mellett sokat tett a kiskorú sportolók védelmében is, valamint azért, hogy 2014-től a nem olimpiai sportágak versenyzői számára külön kategóriát hozzanak létre a Sportcsillagok gáláján. Róluk idekattintva olvashatunk. Leyrer Richárdot a MOB saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

Azóta már kiderült, hogy a sportvezető főbe lőtte magát. Karácsony előtt tudta meg, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg, de ezt családja előtt is titkolta. Együtt töltötték az ünnepeket, nem keserítette meg szilveszterüket. Mivel nem tudta elviselni az előtte álló lassú leépülés és a kiszolgáltatottság gondolatát, önkezével vetett véget életének. Kár, hogy így tett, mert a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület szervezett formában gondoskodik a végstádiumban lévő betegekről.

November 21-22-én a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) szervezésében részt vettem a Hospice ellátás a beteg otthonában című továbbképzésen. A Jász utcai Országos Alapellátási Intézetben (OAI) Segítségnyújtás a pszichés és szociális problémák megoldásában a terminális állapotú beteg és hozzátartozói számára címmel Dr. Pilling János, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet pszichiátere tartott előadást. Mondandóját így foglalta össze: A halálfélelem több elemből álló (multidimenzionális) érzés. Összetevői többek közt a halál előtti időszakra vonatkozó félelmek: a fájdalomtól és az egyéb szenvedésektől, az emberi méltóság elvesztésétől, a test eltorzulásától való félelem. A meghalásra vonatkozó félelem: az ?én? megsemmisülésétől való félelem, valamint a halál utáni időszakra vonatkozó félelmek: a test és a lélek sorsáért való aggodalom.

Első leírása Elisabeth Kübler-Ross-tól származik, aki öt szakaszt különböztetett meg: elutasítás, düh, alkudozás, depresszió és belenyugvás. Később még két szakaszt ismertek fel, amelyek megelőzik a klasszikus stádiumokat: a tudatlanság és a bizonytalanság. A tudatlanságot az információk hiányosságai jellemzik. Gyakoriak a kommunikációs zavarok az orvos és a beteg, valamint a beteg és a hozzátartozók között. A bizonytalanság kétkedés a környezet őszinteségében és ambivalencia: a betegséggel kapcsolatos információk kutatása ? és ezzel egyidejűleg félelem a gyanú beigazolódásától.

Az elutasítás a gyógyíthatatlanság tényével szembesülve a valóság elhárítása. Nyílt formája: annak hangoztatása, hogy tévedésről van szó. Burkolt formája: fokozott aktivitásba való menekülés. A düh agresszív, elutasító, kritizáló magatartás. Hátterében nem csupán a sors ?igazságtalansága? miatti lázadás, hanem a fokozott kapcsolati igénynek a vágya is áll. Az alkudozás felajánlások sorozata a környezetnek és Istennek, valamint az életút áttekintése. Hátterében bűntudat, halálfélelem, a gyógyulás vágya áll.

A depresszió hátterében több tényező is állhat: a betegség gyötrelmei, az elveszített vagy korlátozott lehetőségek miatti szomorúság és a közelgő haláltól való félelem. Ezt követi a belenyugvás, elfogadás: visszahúzódás a mindennapi eseményektől, a gyakori látogatások és a túlzott gondozás elhárítása. A haldokló saját személyes hitének megfelelő elvárásokkal tekint halála elé, s halálos ágyi víziók jelentkezhetnek.

A különböző lélektani szakaszokban a betegeknek eltérő igényeik lehetnek. Minden szakaszban azt a lélektani igényt érdemes támogatni, ami az adott szakaszt jellemzi. A haldoklók segítésének általános alapelve, hogy a haldoklót nem vezetni, hanem kísérni érdemes. A hozzátartozók általában ugyanazon a lélektani folyamaton mennek át, amin a beteg. Gyakori, hogy a hozzátartozók a beteghez képest fáziskésésben vannak. A beteg és a hozzátartozók között gyakran alakulnak ki kommunikációs zárlatok, ezek oldása a segítők egyik fontos feladata. A beteg és a hozzátartozók segítése egyaránt komplex, holisztikus szemléletet, team munkát igényel. Az Egyesület munkatársai ebben segítenek.

1 hozzászólás

Visszajelzések

  1. Lőrinczy György az Fb élén | ZETApress

Szóljon hozzá!