ZETApress

hírportál

Éjjelre sem hálni járunk!

MosdatásKedves Krisztián! Dolgozhatna Ön is éjszaka, ha kevesli a fizetését! Igaz, akkor nem csak a szigorúan vett szakmunkát, hanem a mosdatást, ágytálazást és tisztába tevést is kellene végeznie, mivel általános ápolóként főleg ez a feladatunk ? reflektált egy olvasónk a diplomás ?fivér? (vagy bátyó?) augusztus 17-i levelére.

Jómagam már évek óta éjszakánként ezt teszem. Nincs segítségem, egyedül vagyok, s épp ezért van rajtam a felelősség. Nekem kell észlelnem, ha nincs minden rendben a beteggel, s nekem kell orvosi segítséget kérnem, ha baj van valakivel. Magamtól egy tablettát sem adhatok, de orvosi utasításra még infúziót is beköthetek, meg injekciót is beadhatok. A munkaköri leírásom biztosan rövidebb a diplomás kollégáimnál, de a hosszabb lista náluk sem több jogot, hanem több feladatot jelent. Minden mondat ugyanis nálam is, náluk is úgy kezdődik: Orvosi utasításra! Önállóan tehát a diplomás ápoló sem rendelhet el vizsgálatot, nem írhat fel gyógyszert, nem vehet fel és nem küldhet haza beteget, hanem csak az osztályos orvos munkáját segítheti.

Egy percig sem vitatom, hogy a diplomás ápolónak nagyobb a tudása, csak ez épp felesleges. Ezért furcsa számomra, hogy a leírt ?orvosi tudás? ellenére sem számít az ápolói diploma az orvosi egyetem, hanem ott is az első évfolyammal, anatómiával kell kezdeni a tanulást egy sikeres felvételi vizsga után. Csak a középfokú nyelvvizsga az egyetlen, amit nem kell újra letenni, mert újabban a főiskolán is ezt kérik, de ez sem volt mindig így. A kétezres évek közepén egy diplomás ápoló kolléganőm a középfokú nyelvvizsga hiányában nem vehette át Pécsett az egyetemi ápolói oklevelét, mert a főiskolai diplomához neki még az alapfokú nyelvvizsga is elég volt korábban.

A kórházba egy szociális otthonból kerültem, ahol egy kolléganőm akkor végezte a főiskolát. Állandó éjszakásnak kérte magát, hogy tudjon tanulni. Ott mindig két éjszakás volt, s aki vele dolgozott, az rádolgozott, mert neki derogált a piszkos munka. Csak gyógyszerelni szeretett, a tisztázást ránk bízta. A főnővér is diplomás ápoló volt, de a gondozottakhoz sosem nyúlt, csak a protokollokat dolgozta ki. Minden munkafolyamatról tudományos értekezéseket készített. Ha valamelyik lakóval gond volt, s épp nem volt orvos az intézetben, fel kellett hívnunk nappal a háziorvost, éjszaka meg az ügyeletest és telefonos segítséget kellett kérni. Ha valakinek fájt a feje, s mondjuk a megszokottnál magasabb volt a vérnyomása, a kartonjára rá kellett írnunk a terápia mellé az elrendelő orvos telefonon bemondott pecsétszámát is.

Ezek a bejegyzések sosem a tartósan elrendelt kezelésekre vonatkoztak ? hiszen ezt mindig az intézet orvosa rendelte el ? hanem egy-egy görcsoldó, fájdalom-, vagy lázcsillapító tabletta beadására, amit otthon mindenki kérdezés nélkül bevehet. S nappal hiába voltak benn a diplomás ápolók, az orvost akkor is fel kellett hívnunk. A kórházban, a mostani munkahelyemen sincs ez másként. A diplomás ápolók itt sem rendelhetnek az orvosok helyett! Akkor meg minek büszkélkedni az ápolói diplomával járó orvosi ismeretekkel? ? fejeződik be olvasónk levele.

2 hozzászólás

  1. Kedves Kolléga! Ha Maga szerint felesleges ez a tudás, akkor minden bizonnyal nem sok ideje dolgozik kórházi osztályon… és kis létszámmal. (Minimum 2 ápoló kell 20 főtől.) Ezért nem tapasztalta még, hogy milyen félig a futkosóban. “Sajnos” a saját bőrömön tapasztaltam a tudás előnyeit kezdő diplomásként, jelzem első éjszakámon egy E-kategóriás, már 20 éve a pályán levő nővér szárnyai alatt. Ugyanis van gyakorlat, meg rutin, csak olykor az ész hiányzik.

    Történt, hogy a kedves kolléganő orvos utasítására kellett inzulint adagoljon, jelzem fix adag… csak éppen nem a megszokott rutin módon (Pen), hanem egyénileg külön fecsiből kellett adagolni. Huhh… számítás. Én épp egyéb teendőmet láttam el, amikor hál’ Istennek belém bújt az a bizonyos kisördög, hogy figyeljem fél szemmel mit is csinál. Én a kezdő, a hülye, a gyakorlatlan, az annyira utált főiskolás. De tízszeres adagot szívott fel, és én megkértem mutassa meg. Mikor közöltem vele mire készül elpirult, ők ezt így nem tanulták. De volt továbbképzés, de csak elméleti, a gyakorlatit meg el lehet bliccelni… de megköszönte a figyelmeztetést!!! Így megmentettem lehet, hogy a beteg életét… ugye éjszaka…

    Volt orvosi eset is, amikor maga a doki nem ismerte, hogy milyen és hogyan néz ki az a tabletta, amit rendelt, és engem vádolt, hogy rosszul gyógyszerezek, mert a beteg panaszkodik. És megint… ugye gyógyszertan, részletes ismeret… de megmutattam, hogy téved. Nem én hibáztam, csak ő felejtette el közölni a beteggel, hogy rendelt valamit, de a 30 év alatt csak a hatóanyag maradt, a külcsíny változott. Jelzem a most végző legtöbb E-kategóriásnak már nincs gyógyszertan, vagy ha van, minimális. DE MI Adjuk be!!! Alapápolás ez is, bocsánat szakfeladat. És igen, egymást is ellenőrizni kell! KI az Isten bizonyítja, ha megvolt a baj, hogy KI volt. KI a hibás? Nem az osztó, hanem az aki beadja.

    Apropó éjszaka. Jobb, ha nem általánosít a kedves levélíró, mert a diplomát is meg lehet szerezni kettessel, meg az orvosit is, meg az E-kategóriát is. Embere válogatja. De én fürdetek, pelenkázok, és TEAM-ben dolgozom, és nem bántom a másikat tíz-, vagy húszezer forintért. Szeretem a kollégáimat, tisztelem a tapasztalatukat, és van köztük olyan, aki a hivatástudata miatt a példaképem. Összetartani kéne, nem széthúzni. De ön egy magányos HARCOS… Amúgy ott a lehetőség a főiskola elvégzésére bárkinek. Aki elvégezte és megtanulta tisztességgel amit kell, legyen büszke az “orvosi ismeretre”! Tisztelettel: egy Ön által felesleges volt Főiskolás

  2. Tisztelt Kolléga! Amit Ön leírt, az mind igaz. Orvosi utasítás nélkül semelyik szakápoló (diplomás és diploma nélküli) nem végezhet olyan feladatot, ami nem tartozik a kompetencia körébe. Ez így is van rendjén. Ahogy mondani szokás, mindenki maradjon a maga asztalánál. Ahol én dolgozom, többségben vannak a diplomások. De ez nem jelenti azt, hogy a munka “piszkosabb” felét nem fogjuk meg, sőt. Az ápoláshoz hozzátartozik az alapápolás. Ezt tanuljuk első évben elméletben és gyakorlaton is. Csak ezek után jönnek / jöhetnek a felsőbbrendű szükségletek és munkafolyamatok. Azonban a priorizálásnak az a célja, hogy eldöntsem, a parenterális folyadékpótlás, vagy a fürdetés a fontosabb a beteg egyén számára. Mindettől függetlenül nálunk mindkettőt megkapja a páciens. Akkor is, ha két (diplomás) szakápoló látja is el.

    Hogy csak a magam nevében beszéljek: előfordul, hogy én is segédápolóval vagyok beosztva, vagyis a szakfeladatok mindenestül rám hárulnak. De emellett igenis megcsinálom az alapápolási feladatokat is. Fürdetek (akár az ágyban), pelenkát cserélek, etetek és itatok, stb. Teszem ezt nappal és éjszaka egyaránt. Mindezt anélkül, hogy derogálna. Ahogy említette, a hosszabb lista nem több jogot, hanem több feladatot jelent. Aki ezt nem látja tisztán, az tényleg csak a mellét veri a papírjára. Ami természetesen a többi azonos végzettségűre nézve kellemetlen.

    Sajnálatos dolog, hogy sok diplomás társam úgy érzi, kiváltságosabb helyzetben van a papírja végett szemben más szakápoló társaival. Azonban ez a “fellengző” hozzáállás csak az egyént minősíti. Aki a szakmához nem mint hivatás áll, lehet akármilyen papírja, az csak egy dolgozó lesz és nem több. A diplomás ápoló képzés nem azért jött létre, hogy kiváltságot jelentsen, hanem hogy az azt elvégzők széles ismeretekkel rendelkezzenek az ápolás területén, illetve hogy az ápolást mint művészet végezze. Ezt azonban csak az tudja, aki hivatásként éli meg az ápolói munkát.

    Az ismeretekkel azonban nem kérkedni kell, hanem használni, bizonyítani meglétüket. Mert aki nem tudja alkalmazni a tanultakat, az nem is tanulta meg igazán. Ez igaz akármilyen szintű végzettségre és szakmára. Mindent összegezve, nem kell és nem is szabad különbséget tenni E-kategóriás és diplomás szakápoló között. Mivel a betegápolás team-munka, úgy kell dolgozzunk, hogy minden tudásunkkal a páciens érdekeit szolgáljuk, illetve egymás munkáját segítsük. Remélem ezen hozzászólásommal sikerült megnyugtatnom Tisztelt Kolléga, hogy nem minden diplomás viselkedik “skatulyaszerűen”. Munkájához kitartást és jó egészséget kívánok! Tisztelettel: B. Krisztián