ZETApress

hírportál

Egészségünk 2012-ben

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) megerősödve, biztonságos törvényi és törvényes háttérrel végzi feladatait, igyekszik eleget tenni egyre nagyobb számú kötelezettségeinek ? tudtuk meg a délelőtti sajtótájékoztatón Dr. Éger István elnök, Dr. Kovács Attila alelnök és Dr. Nagy Ferenc főtitkár előadásaiból.

Az egy évvel ezelőtti tisztújítását kísérő lejárató sajtókampány, valamint az azóta történt, politikai színezetet sem nélkülöző külső és megosztásra törekvő belső támadások ellenére a MOK tovább dolgozott. A kilencfős elnökség szakértői véleményekre és tényekre alapozva tárta ma a nyilvánosság elé véleményét, az idei év magyar egészségügyének leglényegesebb tapasztalatait, melyet alább közlünk.

Talán az elmúlt 20 esztendő összesen sem hozott annyi változást ágazatunkban, mint az idei. A kórházak államosítása, az ellátó kapacitások átszabása, teljesen új vezetői garnitúra kiválasztása és kinevezése együttesen óriási kihívást jelentett a terület valamennyi szereplőjének, nem utolsó sorban a betegeknek is. A tervezett átalakítás alapdokumentumaként annak idején bemutatott Semmelweis Terv a betegellátó intézmények államosítását ugyanúgy nem irányozta elő, ahogy a korábban meghirdetett kormányprogram sem. Úgy látjuk, hogy ez a ? Semmelweis Terv egyes megalkotóinak is meglepetést okozó ? tulajdonosváltás, illetve annak lebonyolítása erőn felüli feladatot jelentett, így jelentős erőket vont el szellemiekben és anyagiakban egyaránt a betegellátás valós problémáinak sürgető rendezésétől.

2012 Magyarországon ? hosszú idő után először ? a gyógyítók közül sokak számára a béremelés éve. Ez az orvosok esetében csak illetménykiegészítésként realizálódott. Bár az érintettek körének meghatározása nem volt zökkenőmentes, és a bérfejlesztés mértéke sem lehetett egyöntetű, mégis az orvoskar számára jelentős, a közismert gazdasági helyzet tükrében méltánylandó lépés. Ugyanakkor köztestületünk folyamatosan mindhiába szorgalmazza a minden kollégát egyformán érintő béremelést, azt, hogy a bérfelzárkóztatás pályán- és itthon tartó képességének biztosítása végett törvény garantálja a kiszámítható, ütemezett folytatást.

Ez, valamint az ügyeleti és túlmunka díjazás alapjául szolgáló bérek befagyasztása nemcsak a jelenben, de a jövőben is, együttesen és jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a hivatalos adatok szerint az orvos emigráció egyáltalán nem csökkent, s könnyen lehet, hogy év végéig újabb rekordot dönt. (Tíz éve közalkalmazott orvos, öt éve szakorvos bértábla szerinti illetménye 165.800 forint, mely a törvényben előírt illetménykiegészítés 65.820 forintjával együtt BRUTTÓ 231.620 forintot tesz ki, miközben a KSH 2011-es adata egy kétgyermekes család létminimumát NETTÓ 243.429 forintban állapítja meg.) A szakorvoshiány egyes területeken kifejezetten veszélyezteti a folyamatos és biztonságos betegellátást!

A praxistörvény módosítását az érintettek jelentős pozitívumként élik meg. Évtizedes tisztázatlan jogi helyzet a szakma által javasolt módon történő orvoslását eredményezve végre kimondja, hogy a köznyelvben praxisjogként ismert működtetési jog nemcsak személyhez, de egyúttal az adott praxishoz is kötött, ily módon nyerve el koncesszionális jellegét. A törvényben rögzített kötelező szerződési elemek előírása is hozzájárul az alapellátók jogbiztonságának növeléséhez. A háziorvosi rendszer alapjaiban jó, azt nem megváltoztatni, hanem ? a generációváltás elősegítésével és a veszteségmentes működtetéshez nélkülözhetetlen anyagiak biztosításával ? megerősíteni kell. Valós népegészségügyi szemléleten alapuló betegségmegelőzés és korai felderítés lehet a jelen válságából kivezető út legfőbb eleme, amelyet csak jól működő alapellátásra lehet alapozni.

A fekvőbeteg ellátó intézmények állami kézbe kerülésével egységesülő rendszer számára készített ügyeleti és túlmunka számítási szabályzat a Magyar Orvosi Kamara szakértőinek kidolgozásában mára átment nem csak a minisztériumi szűrőn, de a GYEMSZI-vel történő egyeztetés is jó halad. Ezzel lehetővé válik, hogy az ügyben érintettek valamennyien egy nyelven beszélve, e területen is biztonságosabb legyen az orvosok helyzete. A szakellátást végző gyógyintézetek lejárt szállítói tartozása (adósság) eléri a betegellátás mindennapjait, és veszélyezteti a biztonságos ellátást. (Becslések szerint év végére 70-80 milliárd lehet ? várólisták növekedéséhez vezet.)

A gyógyszerkassza 2012-re szabott szintje már igen szűken, helyenként kifejezetten nehézséget okozó módon biztosította a megfelelő gyógyszerellátást, melynek tudatában a jövő évre előirányozott további 25% körüli forráskivonás a helyzet teljes kezelhetetlenségének rémképét vetítette elő. A Magyar Orvosi Kamara kezdeményezése nyomán született egyeztető fórum valamennyi résztvevője, gyógyszer-gyártók, kereskedők, gyógyszerészek, orvosok, valamint betegek képviselőinek a várható helyzet felett érzett aggodalmát kifejező közös nyilatkozata is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a kormány költségvetést módosító indítványa a gyógyszerkasszát az idei szinten tartani javasolja.

Mindemellett ki kell mondani, hogy az egészségügy jövőjének egén továbbra is sötét, sőt helyenként egyre sötétebb fellegek gyülekeznek. A szakmai minimumrendelet bevezetésének, illetve ellenőrzésének további halasztása jól mutatja, hogy eszköz és főleg emberi erőforrás tekintetében az előírt feltétételek teljesítése sem a jelenben, sem a közeljövőben nem lehetséges. Különösen nem lehetséges akkor, amikor az egészségügyi közkiadások mértéke a GDP-hez mérten tovább csökken, sőt példátlanul 4% alá süllyed 2013-ban! Így még az esélye sem nyílik meg annak, hogy az egyes beavatkozásokat valós bekerülési költségükön fizesse meg a finanszírozó, melynek hiányában, valamint a szintén el nem ismert amortizáció következtében a rendszer évtizedes múltra visszatekintő közgazdasági ellentmondásai feloldhatatlanok.

Az alapellátás válságának megszüntetése a háziorvosok generációváltásának unos-untig emlegetett, ám érdemi lépéssel elő nem segített területén a műszerpályázattal folyósított források, valamint a szerény mértékű kártyapénzemelés eszközével nem lehetséges, az már a túlélést is csak rövid ideig biztosíthatja. A rendszer biztonságos működési feltételeinek garanciáját jelentő Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat folytonos gyengítése, az egységes szakfelügyeleti rendszer szétbontása, átalakítása csak tovább nehezíti a helyzetet, előbbiekkel együttesen egyértelműen hozzájárul a betegellátás biztonságának romlásához.

Súlyos és rendkívül veszélyes tévedés azt gondolni, hogy a közfinanszírozott egészségügyi ellátásra fordítható emberi és anyagi erőforrások csökkentését pusztán magánforrások bevonásával ellensúlyozni lehet. A személyi jövedelemadó törvény módosításába és a caffeteria rendszer köntösébe bújtatott, a magánbiztosítói tevékenység és a magán egészségügyi ellátás preferálását jelentő lépések könnyen eredményezhetnek társadalmi kettészakadást, ún. szegény és gazdag egészségügyet, amely nemcsak a szolidaritáselven működő nemzeti kockázatközösséget bontja meg, de ezzel hazánk gazdasági, fizikai versenyképességét is veszélyezteti.

Előbbieken túl fontos ? a korszerű ellátás követelményrendszerének meg-, és fenntartása mellett ? az orvoskar megbecsülésének helyreállítása, mely nemcsak anyagi természetű, hanem rendkívül fontos bizalmi és erkölcsi kérdés. Ennek tovább rombolása már eddig is visszafordíthatatlan minőségi változásokat eredményezett (felelőtlen nyilatkozatok, lejárató sajtókampányok), és a jövőben ez még fokozódhat ? fejeződik be a MOK szemszögéből készült összefoglaló.

Szóljon hozzá!