ZETApress

hírportál

Evés- és testképzavarok

Az elmúlt időszakban a test, illetve a test alakja a társadalmi érdeklődés fókuszába került, így ? feltehetőleg a fokozódó kulturális nyomás hatására ? a testhez és a testképhez kapcsolódó problémák is egyre gyakoriabbak. A Túry Ferenc és Pászthy Bea szerkesztésében megjelent Evészavarok és testképzavarok című kötet szerzői ? a Magyar Pszichiátriai Társaság Evészavar Szekciójának tagjai ? a monográfia 39 írásában e témát járják körül.

Annak ellenére, hogy már az ókor orvosai is regisztrálták az evészavarokat, ezek csak az 1980-as években kerültek a figyelem középpontjába. Ma már hetente több híradás is olvasható, hallható az evés változatos zavarairól, és azt is tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi években különböző újabb evészavar típusok válnak ismertté. Az emberi testtel, a tápláltsággal és az alakkal kapcsolatos aggodalmak megszaporodtak és ma már az étel minőségére is kiterjednek ? tudtuk meg a SOTE I. Számú Gyermekklinikáján, a délelőtti könyvbemutatón.

Új kihívások érik az egészségügyi ellátórendszert és nem pusztán az új típusú zavarok miatt, hanem mert jelentős akceleráció is tapasztalható: a zavarok egyre fiatalabb életkorban jelentkeznek. Az egyre gyakoribb terápiarezisztencia pedig arra sarkalja a szakembereket, hogy újabb és újabb terápiás eljárásokat dolgozzanak ki és honosítsanak meg.

Az 1980-as években került előtérbe az anorexia pszichoszomatikus megközelítése (addig inkább a belgyógyászat tárgyalta), és ekkor jelent meg a hazai irodalomban a bulimia nervosa. A következő évtizedben megindultak a hazai kutatások ? elsősorban az előfordulások gyakoriságát és az érintettséget vizsgálták (epidemiológiai vizsgálatok) ? és ezzel párhuzamosan megjelentek az első, a klinikai gyakorlat számára is fontos tudományos összefoglalók. Ezt követően 2000-ben jelent meg az első részletes monográfia a témában, aminek a mostani kötet szerves folytatása, s már a szeptemberi Magyar Evészavar Kongresszusra megjelent 1500 példányban.

A kötet öt fejezetben tárgyalja a témát. Az első részben az evés- és testképzavarok legújabb formáit tekintik át a szerzők, a második rész pedig néhány biológiai vonatkozást mutat be. A harmadik fejezet a pszichológiai tényezőké, különös figyelmet szentelve a testkép zavarainak, amik egyre inkább leválnak a klasszikus evészavarokról. A negyedik fejezetben a társadalmi-kulturális tényezők szerteágazó témáival fogalakoznak. Szó esik az ókorban leírt evészavarokról, a vallással, nemi szerepekkel vagy az internet szerepével történő kapcsolódási pontokról, de az ételfogyasztás mennyiségének társadalmi hátteréről vagy az ízekhez való viszonyunkról is olvashatnak az érdeklődők. Végezetül, az utolsó részben a gyógyításé és a megelőzés lehetőségeié a főszerep.

Az 522 oldal terjedelmű monográfia szerzői mindannyian a Magyar Pszichiátriai Társaság Evészavar Szekciójának tagjai. Szerkesztői: Prof. Dr. Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének vezetője és Dr. Pászthy Bea pszichiáter, a házigazda klinika osztályvezető főorvosa. A Pro Die Kiadó gondozásában megjelent kötet szinte az összes nagy és kisebb könyvterjesztő hálózatban elérhető, de megvehető közvetlenül a kiadónál is. Esetleges utánnyomás is várható, s talán idővel az Internetre is felkerül.

Mint a főorvos asszony kérdésünkre elmondta, a klinikán 18 éves korig fogadják a jelentkezőket. Várakozási idő nincs, mindenkit rögvest behívnak az egész országból, s a labor- és egyéb vizsgálatokat is elvégzik. Ambulánsan kezelik őket, így viszont csak száz kilométeres körzetből várható a hetenkénti megjelenésük. Állapotromlás esetén kórházi bennfekvés is szóba jöhet, illetve társintézményekbe is átirányíthatják a pácienseket. Sajnos ezekből vajmi kevés van kishazánkban.

A professzor úr 1990-től 2001-ig vezette a Bulimia részleget Miskolcon, de Budapestre kerülése után ez ott megszűnt. Az ottani betegeiknek fele meggyógyult, negyede további kezelésre szorul, s további negyedük úgy maradt. Ez az arány egyezik az amerikai átlaggal, ahol legalább ötven klinikán foglakoznak a gyógyulni vágyókkal. Rontja az esélyeket, hogy az evészavarokkal küzdők nem érzik magukat betegeknek, épp ezért csak a végső esetben fordulnak orvoshoz. Nemcsak őket kell kezelni, a családterápia legalább ugyanennyire fontos a gyógyuláshoz. Akad számos sikerük is. Több volt kezeltjük azóta már orvoskollégájuk lett.

Szóljon hozzá!