ZETApress

A reprodukciós medicina nemzetstratégiai jelentősége volt a témája a minapi beszélgetésnek. A szakemberek régóta tudják, hogy Magyarország demográfiai katasztrófa felé sodródik, és mára már a felelős politikusok is szembesülnek ezzel a ténnyel.

Magyarország lakosságszáma a lélektani határnak mondható tízmillió alá csökkent, és ez jó alkalom, felkiáltó jel, hogy a döntéshozókat felrázza és cselekvésre késztesse. A szakemberek azt is tudják, hogy a demográfiai krízis társadalmi krízisbe, katasztrófába fordulhat. A növekvő eltartottsági arány a járulék és adóterhek növelésének kényszerével a kedvező versenyképességi folyamatot akaszthatja meg, illetve ennek a feltételeit zilálhatja szét: hiába teremtődik egymillió munkahely, ha nincs, aki betöltse, és nincs aki a szélesedő idős generáció nyugdíját, egészségügyi és szociális ellátását fizesse.

Komplex és azonnali cselekvésre van szükség, és ez is csak középtávon hoz stabilitást, mert az elmúlt évek tartósan alacsony születésszáma meghatározza a közeljövő népességének korösszetételét: a tíz évvel ezelőtt meg nem születettek nem fognak 15 év múlva megjelenni a munkaerőpiacon, és főleg nem fognak tíz ? húsz éven belül szülni. A Ratkó-gyerekek demográfiai bumm-ja a közeljövőben fordul teljes egészében az eltartott-korba, és a demográfia törvényszerűségei miatt ez a hullám az utórezgéseiben már csillapszik és szétterül: a Ratkó-unokák és dédunokák már nem jelentenek hasonlóan markáns demográfiai csúcsot, nem teremtik meg az előző hullám időseinek az eltartásához a gazdasági alapot.

A Nemzeti Együttműködés Kormánya e folyamatok megfordítása érdekében érdemi intézkedés-sorozathoz kezdett. A nemzeti kormány jó irányba indult, amikor programjának központi elemévé tette az adórendszer átalakításán keresztül a gyermeknevelés támogatását, és jól érezhető az az üzenet is, hogy nem általában a gyermekvállalás támogatása a cél, hanem a működőképes családok élveznek kiemelt támogatást. Mindez a szegénység tömegesedő újratermelődése, gettósodása ellen hat.

A gyermekvállalás nemcsak nem elsősorban pénzügyi kérdés, így az értékváltás mellett fontos a gyermeknevelés támogató intézményrendszerek, kisközösségi kezdeményezések támogatása. Szintén jó irányok sejthetők a migrációpolitikában is, amely kiterjed a képzett munkaerő elvándorlásának a megállítására, és a nemzet koherenciáját nem veszélyeztető bevándorlás-politika kialakítására.

A Nemzeti Együttműködés Kormánya a népesedéspolitika területén ezen eredmények mellett alulbecsüli a biomedikális eszközök, a reprodukciós medicina lehetőségeit. A biomedikális eszközök nem eléggé kihasználtak az utódlásban, és a szaksegítséggel gyermeket vállalni kínálók csak korlátozottan jutnak hozzá a gyermekvállalás lehetőségéhez.

A reprodukciós medicina jelentőségének alátámasztásához össze kell foglalni az utóbbi évek reprodukciós trendjeit: az utódlás az utóbbi tíz évben egyre idősebb korra tolódott ki; általában nő a meddő párok aránya, és az életkor előrehaladtával csökken a termékenység; az anya életkorával nő a veszélyeztetett terhességek, a sérül gyermekek száma. A szülések az idősebb korosztály felé tolódtak el, és a hagyományosan ideálisnak mondott életkorban a szülések gyakorisága közel harmadára esett vissza.

A meddőség társadalmi megítélése miatt a meddőségek jelentős része rejtett meddőség, de az az állítás tűnik mértékadónak, amely szerint a reprodukciós korban levő párok 20%-a meddőségi problémákkal küzd, és a 35 és 45 év közötti párok esetében ez az arány 25%-os.

Elfogadva azt a feltételezést, hogy a meddőség a gyermeket vállalni kívánókat és a gyermeket nem akarókat azonos arányban sújtja, a jelenleg 95 ezres évi születésszámot figyelembe véve a meddőség évi tizenkilencezer gyermek meg nem születéséért felelős.

Az idősebb korra tolódó gyermekvállalás társadalmi ? szociális szempontok alapján pozitívnak is mondható, de biológiailag fokozott kockázatokat rejt. A kor előrehaladtával nő a meddő, vagy gyermeket nehezebbe vállalni tudó párok száma, Az életkorral ugyancsak nő a komplikált szülések száma, és a károsodással születő gyermekek száma.

Mi következik mindebből?

A fenti tendenciák két alapvető következtetés levonására köteleznek: a társadalmi reprodukció normális arányának helyreállítása érdekében fokozottan igénybe kell venni a meddőség kezelésének biomedikális lehetőségeit és az egészséges és tudatos utódlás elősegítése érdekében nemzeti programot kell indítani.

A reprodukciós medicina nemzetgazdasági szerepe

A meddőség népbetegség, és számításaink szerint közel húszezer meg nem született gyermek hiányáért felelős. Kevésbé ismert, hogy a közvélekedéssel ellentétben a meddőség nem a nő bűne, hanem az eredménytelenségnek közel azonos arányban oka férfi, mint a nő. A női meddőségek a korszerű technológiák alkalmazásával is csak közel 50%-ban kezelhetők, de a férfi terméketlenség az esetek 80%-ban kezelhető. Ez azt jelenti, hogy a meg nem született húszezer gyermekből ma már a reprodukció medicina korszerű eszközei képesek 13 ezer gyermek megszületését lehetővé tenni.

Az előreszámításnál figyelembe véve azt a tényt is, hogy populációs gyermekvállalási kedv esetén sem minden pár vállalná a méhen kívüli megtermékenyítéssel járó anyagi és egyéb jellegű többletterheket, akkor is évi 8-10 ezer többletszületés lenne elérhető azáltal, ha a reprodukciós medicinában levő lehetőségeket maradéktalanul kihasználnánk, és ha sem információhiány, sem jogi- szabályozási, sem kapacitás- vagy pénzügyi korlát (TVK) nem nehezítené a meddő párok gyermekvállalását.

A jelenlegi OEP finanszírozás mellett a párok egy része eleve nem jut hozzá a kezeléshez, mert a nevesített centrumok esetében volumenkorlát van, illetve többprofilú intézmények esetén a meddőség IVF-el való kezelése konkurál a TVK-n belül az egyéb kezelésekkel, és mint macerás, technológiaigényes feladat hátrasorolódik. Emellett komoly korlátot jelent az is, hogy a külső megtermékenyítést előkészítő gyógyszerek igen drágák, és 150 ezer forint nagyságrendű költséget csak a tehetősebbek tudják vállalni. Ez jól működő, alsó- középosztály-béli családokat is elzár ettől a lehetőségtől.

A bioetikai félelmek, a terület misztifikáltsága miatt a jogi szabályozás sem elég korszerű. Magyarországon ma olyan eljárások sem engedélyezettek (pl. a petesejt lefagyasztott tárolása), amelyek a későbbi egészséges és biztonságos utódlást támogatják, és amelyeket a katolikus egyház sem ítél el, és több EU tagállamban engedélyezettek. A megoldás politikai akarat esetén itt gyors és egyszerű lehet: a törvény megadja a felhatalmazást a petesejt fagyasztás rendeleti részletszabályozásához, így csupán élni kellene a törvény felhatalmazásával.

Mindez együttesen a támogatási rendszer átalakítását igényli: a meddőség kezelését (különösen az IVF kezeléseket) nem szabad teljesítménykorláttal sújtani, és ezzel elzárni a lehetőségtől az arra alkalmas, gyermeket vállalni kívánó párokat; érdemben csökkenteni kell a gyógyszereléssel kapcsolatos lakossági terheket (akár alapítványi támogatási formát is bevezetve a rászorultaknak). Mindez az előzetes kalkulációk szerint a tízmilliárd forint nagyságrendű többlet-támogatást igényel, beleértve a gyógyszer-ártámogatást is.

Nem elég elegendő érv a támogatás kibővítése ellen a pénzhiány. Nem elfogadható tízmilliárd forint megtagadása akkor, amikor nemzeti sorskérdésről van szó, és maga a szükséges összeg a költségvetési ingerküszöb alatt van. Másrészt a Nemzeti Együttműködés Kormánya az új adórendszeren keresztül nagyságrendben százmilliárd forint körüli összeggel kívánja a gyermekvállalást és gyermeknevelést támogatni.

Ez a lépés hasznos és várhatóan kedvezően hat a gyermekvállalásra, de elsődlegesen a már meglevő gyermekek és családjuk életminőségét javítja. Ha a kormány erre az általános, közvetett eredményű támogatásra szán százmilliárd forintot, akkor érdemes a tizedét olyan eljárásokra is rákölteni, amelyek egyértelműen és közvetlenül növelik a születésszámot.

Az IVF kezelések támogatását indokolja az a tény is, hogy miután a mesterséges megtermékenyítés programjában való részvétel komoly áldozatokat, elszántságot és tudatosságot követel a gyermeket vállaló pároktól, az így született gyermekeknek jó esélye van arra, hogy működő, gondoskodó családban fognak felnőni. Mindez összevetésben azzal a ténnyel, hogy a gyermekvállalás idősebb korra tolódik ki, aláhúzza annak a szükségességét, hogy meg kell hirdetni az egészséges és tudatos utódlás programját.

A nemzeti programnak az alábbiakra kell koncentrálni: A reprodukciós egészség javítása érdekében az iskolai képzésbe kötelező tananyagként be kell állítani az utódlással kapcsolatos egészségvédelmet, és általában is tudatosítani kell az egészséges és tudatos utódlás életmódi szempontjait, orvosi lehetőségeit. A reprodukciós egészséget szolgáló szűréseket a népegészségügyi program részévé kell tenni.

A minél szélesebb körű hozzáférés érdekében át kell átalakítani a finanszírozást, ami nem egyszerűen a források növelését és a korlátok csökkentését jelenti, hanem a minőségi és eredményességi mutatók konzekvens alkalmazásának igényét is. Ehhez elengedhetetlen: az ÁNTSZ engedéllyel rendelkező, a minőségi mutatóknak megfelelő OEP által nem finanszírozott IVF központokat a kapacitások növelése érdekében be kell fogadni a közfinanszírozásba (jelenleg 3 ilyen intézmény működik); a jelenlegi teljesítménykorlátok eltörlése, legalább az eredményes esetekben; a kezelésekhez szükséges gyógyszerek ártámogatásának növelése, illetve a rászorultak számára külön (pl: közalapítványi) támogatási rendszer kialakítása.

Annak elismeréseként, hogy az új generáció megszületése nem társadalombiztosítási, hanem nemzetpolitikai kérdés, célszerű az egészséges utódlás programját külön költségvetési soron finanszírozni. Támogatni kell a biomedikális és bioetikai kutatásokat, és az EU normákon belül előremutató, a népesedést szolgáló szabályozást kell alkotni. Ezek közül elsődleges a petesejtek kórszerű technológiával történő fagyasztásának engedélyezése.