Kiszolgáltatva
Sokat hallani mostanában az egészségügyi reform kapcsán kórházbezárásokról. A minap egy kórházban jártam, éjszakás nővérekkel beszélgettem. Nevüket, munkahelyüket nem engedték leírni. Féltek. Most még dolgozhatnak, de nem tudják, meddig?
Szegény kisfiámat 39 fokos lázzal hagytam otthon, mondja egyikük. Hirtelen kezdődött, és csak egy Kalmopyrinem volt kéznél. Miért nem maradt vele otthon? ? kérdezem. Csak nem a férje vigyáz rá?
Á, ő is éjszakás, feleli. Tudja, most jöttem vissza gyesről. Rossz fényt vetne rám, ha mindjárt betegállományba mennék. Könnyen az utcára kerülhetek, örülök, hogy munkahelyem van.
Én isiásszal dolgozom, veszi át a szót kolléganője. Szerencsére a munkatársnőim rendesek. Sokat segítenek, ha fáj a derekam. Férjem nemrég vesztette el az állását. A munkanélküli segély nem valami sok. Az én fizetésemre is szükség van. Nekem is vannak gyermekeim!
A kórházban létszámcsökkentésről beszélnek. Ilyenkor a beteges, vagy az idősebb dolgozókat szokták elküldeni. Ezért aztán van aki betegen, más meg beteg gyermekét otthon hagyva végzi a munkát. Betegek foglakoznak, a beteg emberekkel, gyermekekkel, csak hogy állásukat megtarthassák.
Mindez nemcsak az egészségügyben van így. Máshol is küzdenek hasonló gondokkal családanyák. Egy kisgyermekes anya mesélte a minap, hogy őt a biztosítóból akarják kitenni, mert kislánya nem bírja az óvodát. Többször volt beteg, s a mama ilyenkor mindig otthon maradt vele. Főnöknője ? korábban neki is volt kisgyereke ? legutóbb figyelmeztette is. Még egy ilyen eset, és kereshet másik munkahelyet. Csoda-e, ha ezek után nem a legkedvesebb az ügyfelekhez? Csoda-e, ha nem tud a munkájára koncentrálni, hiszen mindig azon jár az esze, hogy meddig tűrik meg a beteg gyermeke miatt?
Vajon a munkavállalók főnökei gondolnak-e arra, hogy a létbizonytalanság teremtésével nekünk, ügyfeleknek is ártanak? Mi kapunk rosszabb kiszolgálást az állását féltő dolgozótól. A mi gyermekeinknek jut kevesebb kedves szó kórházainkban, ha a nővérke az otthon hagyott beteg kisfiára gondol. Vajon a felmondással fenyegető feletteseknek eszükbe jutott-e ez valaha?
