Korkontroll a Duna Palotában
Életmentő reklámra, a dialízis és a transzplantáció hazai gyakorlatának elemzésére került sor a minap a Kor Kontroll Társaság szervezésében a Duna Palotában. Vesebetegek és családjaik, valamint a hipertóniás betegcsoportok és hozzátartozóik lepték el a Színháztermet, hogy a vesekárosodásról és annak ellátásáról halljanak. Nem csak orvosok, de műszaki szakemberek is helyet foglaltak az előadók sorában. Ez utóbbiak a művese-állomások üzemeltetéséről, kapacitásáról beszéltek.
A délelőtti sajtótájékoztatón örömmel hallottuk, hogy Fresenius MC és a B/Braun Avitum hazai gépparkja elegendő az ellátáshoz, senkinek sem kell kapacitás hiányában meghalni. Sajnos az anyagi támogatásnak kevésbé örülhetnek. Az OEP-nél zárt kassza van a művese-kezelésekre, így minél több beteget látnak el, annál kevesebb az egy betegre fordítható összeg. A másik gond a szervátültetések csekély aránya. Évi háromszázat végeznek el, holott ezer is kevés!
Az intenzív osztályok nem érdekeltek a halott donorok adásában. Kevés az orvos, s ők ügyeletben inkább azokkal a betegekkel foglalkoznak, akinek a túlélésére még van remény. Egy agyhalott szerveinek életben tartása a szervkivevő team megérkezéséig jóval nagyobb energiát emészt fel, mint az életveszélyes állapotban lévő többi beteg ellátása, így az orvosok inkább azokra koncentrálnak.
Kevés szociális munkás jut a vesebetegekre, panaszolta Túri professzor. Intézetében, a Szegedi Gyermekklinikán mindössze egy van, holott a különböző kérvények megfogalmazásához, több is kellene. Kérdésemre elmondta még, hogy Interneten sem képes mindenki ügyeket intézni, az infrastruktúra sem a legfejlettebb. Uniós pénzekből kellene pályázni, s a szociális munkások képzését is fokozni kellene!
