ZETApress

Az egészségügyi ágazatban tapasztalható egyre súlyosabb betegellátási nehézségek arra késztették a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát, hogy a mai napon a Nemzeti Sportcsarnokban, nagygyűlés formájában tárja föl az egészségügyi szakdolgozókat érintő problémákat. A rendezvény célja, hogy megszólaltassák a döntéshozókat, illetve az elmúlt másfél évben a struktúraátalakítást követően kialakult kérdésekre adható megoldásokat, lehetőségeket megtárgyalhassák.

Az egészségügyi ellátás a legtöbb országban kulcsfontosságú kérdés. Az egészségügyi szolgáltatások, és a felelősség kérdése majdnem minden politikai vitában előtérbe kerül, ugyanakkor a felelősség meghatározását bonyolítja, ha nem áll rendelkezésre kellő számú egészségügyi alkalmazott. Az ápolóhiány az egészségügyi rendszerek változásának következtében jött létre világszerte. Az elmúlt húsz évben megjelenő krízisek ? mint pl. egy lehetséges járvány kirobbanása, a gazdasági recesszió ? szakdolgozói létszámhiányhoz és az egészségügyi költségek megnövekedéséhez vezettek. Manapság egyetértés van abban, hogy a szakdolgozók kellő létszámban történő foglalkoztatása hatással van a betegek biztonságára, valamint a halálozási ráta alakulására is.

Az ápolás elengedhetetlen tényezője az egészségügyi ellátásnak. Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani az egyes ápolási szintekre, szakdolgozói kompetenciákra, és a szükséges létszámra, ahhoz hogy biztonságos betegellátást lehessen megvalósítani. Nagyon kevés meghatározás létezik arról, hogy mit is jelent a biztonságos létszámellátottság. Egy nemzetközileg is elfogadott definíciója szerint megfelelő számú képzett szakszemélyzet, ami folyamatosan rendelkezésre áll és biztosítja a betegek igényeinek kielégítését, valamint fenntartja a kockázatmentesség feltételeit.

Miért fontos a megfelelő munkaerő-ellátottság? A betegek biztonsága szempontjából nagy jelentőségű az ellátó személyzet képzettsége, és hogy kellő létszámban vannak-e jelen. A biztonságos ellátás feltétele, hogy megfelelő eljárások alkalmazásával a kellő módon kezeljék a betegeket. Kutatások kimutatták, hogy az egészségügyi rendszerek problémái elsősorban a nem megfelelő gyakorlatból, illetve a rossz emberi erőforrás gazdálkodásból adódnak.

Az ápolói, szakdolgozói létszámhiány a kritikushoz közelít világszerte. Bizonyítékok támasztják alá, hogy ennek eredményeképpen nő a kórházi kezelés hossza, emelkedik a halálozás, valamint a megelőzhető nemkívánatos események száma. Megfelelő létszám esetén kevesebb a gyógyszerelési hiba, továbbá csökken a húgyúti fertőzések, felfekvésék és a kórházi balesetek (pl.: elesés) száma. Egy tanulmány szerint egy sebészeti betegeket ellátó ápolónál az ellátandó betegek négyről hatra növelésekor 14 százalékkal nőtt a halálozás valószínűsége a kórházi felvételt követő 30 napon belül. A valóság az, hogy számos ápoló rendszeresen túl van terhelve.

A megfelelően képzett és kellő létszámú szakdolgozó biztosítása az egészségügyben pénzt, sőt életeket ment

A magas beteg-ápoló arány nemcsak negatív hatással van a betegekre, de magasabb emocionális kifáradásnak, stressznek, elégedetlenségnek és kiégésnek teszi ki a szakdolgozókat. Azok a szakdolgozók, akik huzamosan túlóráznak megfelelő háttér nélkül, hajlamosabbak a többszöri betegszabadságra és rosszabb egészségi állapotra, ezáltal gyengítve az egészségügyi rendszert.

Fontos megállapítani, hogy a megfelelő személyzet megléte vagy éppen hiánya befolyásolja a szakdolgozók egészségi állapotát. A betegellátás és néhány más foglalkozás (pl. rendőr, tűzoltó) jellemzően magas bizonytalansággal, stresszel, potenciálisan veszélyes környezettel jár. A nagyfokú stressz, kiégés valamint a létszámellátottság problémái jól tetten érhetők ezeknél a foglalkozásoknál. Az ápolók gyakran érzik kényszerhelyzetben magukat olyan esetekben, amikor nem áll rendelkezésre megfelelő személyzet. Ilyenkor felmerül a szakmai felelősség kérdése is.

A nagygyűlésen Balogh Zoltán, a kamara elnöke A struktúraátalakítás következtében kialakult problémák az egészségügyi szakdolgozók szemszögéből címmel tartott vitaindítójában foglalta össze a legnyomasztóbb problémákat: Az egészségügyi szakdolgozók fájóan hiányzó életpálya modellje nélkül nem garantálható a biztonságos betegellátás. A finanszírozási rendszer átalakítása és a megfelelő színvonalú szakdolgozói bérezés nélkül nem lehet az ágazatban lévő problémákat megoldani. Tarthatatlan és szakmailag is súlyos problémákat vet föl, hogy egy ápoló vagy asszisztens 40-60 beteget lásson el egyedül, vagy másodmagával, számos esetben nem is megfelelő szakképzettséggel. Elfogadhatatlan, hogy a már rendelkezésre álló, az ellátó személyzet egészségét megőrző, biztonságát szavatoló eszközök már-már luxuscikknek, elérhetetlen vágyálomnak tűnjenek.

Természetesen a Kamara az eddigi működése során megszokott módón nem pusztán a problémákra kívánt rámutatni, hanem megoldási lehetőségeket is javasol, aminek sarkalatos pontja az ágazat személyi és tárgyi feltételeit meghatározó minimumfeltételek megfelelő átgondolása, a szakdolgozói kompetencia körök tisztázása, illetve a kapcsolódó finanszírozás megfelelő átalakítása. A felszólalást követően a MESZK nyílt levelet adott át a miniszternek.

Az elhangzottakra a levél címzettje reflektált, melyet többször hangos nemtetszés-nyilvánítás kísért. Utána tematikus csoportokba szerveződő szakmai fórum keretében, hozzászólásokkal folytatódott a rendezvény. A hozzászólók az alapellátása a szakellátás és a humánerőforrással kapcsolatos kérdéseket járták körbe. A kérdésekre, felvetésekre Horváth Ágnes mellett a fórum meghívott vendégei ? Dr. Schvarcz Tibor, Egészségügyi Bizottság alelnöke, Balogh Zoltán, MESZK elnöke és Koltai Tünde, Nemzeti Egészségügyi Tanács alelnöke ? válaszoltak.