ZETApress

hírportál

Otthon szüljünk, vagy kórházban?

Évek óta vitatéma, hogy otthon szüljön-e a kismama, vagy kórházban? Már épp törvényi szabályozás készült volna a témában, amikor az egyik anya otthoni szülése közben elvesztette újszülöttjét. A baba feje már kijött, de válla elakadt a szülőcsatornában, és a köldökzsinór is elszorult. Hiába értek ki hamar a mentősök, sajnos megfulladt. Azóta már az is kiderült, hogy egy gyertya pislákoló fényénél vezette a bába a szülést, mert az erős fényt az újszülöttre kórosként értékelte.

A ?70-es évek második felében öt év alatt mintegy félszáz szülésben működtem közre mentőápolóként lakáson, vagy a mentőautóban. Az első négy évben Nógrád megyében, az ötödikben Pest megyében kocsiztam. Egyik sem volt első szülése az anyáknak, így nálam sokkal jobban tudták, mit is kell tenniük. Életem első szülésvezetése idején alig egy hónapja dolgoztam az OMSZ-nál, míg 38 éves kollégám már 19 éve vezette az autót. Ő akkor már fél életét a mentőben töltötte, jómagam viszont nőtlen és gyermektelen 22 évesként igencsak zöldfülűnek számítottam.

A mentőknél az első két hét betanulási időszak volt. Közben néhány szülést is meg kellett nézni a közeli kórházban. Az alapfogalmakat elmondták, de a szülőszobán csak nézelődhettünk. Ennyi felkészülés után indultam el egy éjszaka egy Gyarmathoz közeli faluba egy harmadik szüléshez. ? Már megvan a kisbaba ? fogadott lelkendezve az egyik rokon a kapuban. ? Szóltunk a doktor úrnak is, de nem jött ki. Azt mondta, hogy a mentősök úgyis nála jobban lerendezik. Siessenek, már nagyon vártuk magukat!

Odabenn az egészséges újszülött feküdt az ágyon édesanyja mellett. A méhlepény még az anyában volt, a köldökzsinór még összekötötte őket. Ezt kellett két helyen lekötnöm, közötte elvágnom, majd a becsomagolni a babát és boldog mamájával együtt kórházba szállítani. A lepény már a szülőszobán jött ki. Elvileg ezt otthon kellett volna megvárnunk, de ezt soha senki sem tette meg. Az első szülésvezetésem ? ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni ? szerencsésen lezajlott, s a többire sem panaszkodhattam.

A félszáz szülés zöme kiérkezésünk előtt megtörtént, s nekünk csak a köldökellátás maradt. Orvos sosem volt velünk. ?78. közepéig a megyében csak csütörtökön reggel 6-tól este 6-ig kocsizott a főorvosnő Salgótarjánban. A többi napokon és éjszaka orvos nélkül vonultunk. A szülésvezetés egyébként sem számított orvosi feladatnak, oda ?78-tól is nélkülük vonultunk. ?78. nyarától már lett egy-egy hétköznapi nappali esetkocsi Tarjánban és Balassagyarmaton, a frissen végzett mentőtisztekkel.

Néhányszor a mentőben is megszületett valaki. Éjszaka egy Pásztó környéki faluba hívtak ötödik szüléshez. Az anya kinn állt egyedül a ház előtt. Hová fekhetek? ? ugrott be az autóba, s már feküdt is fel a hordágyra. Felhúzta a lábát, s már jött is kifelé a gyerek. Gond nélkül a világra jött, a mama rutinosan mozgott, s nekem itt is csak a köldökellátás és a kórházba szállítás maradt.

A többi szülésvezetéskor sem történt komplikáció, száz százalékos eredményt tudhatok az otthoni és a mentőbeli szüléseimről. Mégsem mondom, hogy ezentúl mindenki otthon, vagy a mentőben szüljön, mert az eredmény nem nekem köszönhető. Olyan eseteket fogtam ki, melyekben nem volt komplikáció. Ha lett volna valaha is, akkor a sziréna és kékfény használatával hamar a szülészetre értünk volna, s ott egy szakember fejezhette volna be a megkezdett folyamatot.

Három évi mentőmunka után, a szakápolói tanfolyamon 84 óra kötelező szülőszobai gyakorlatunk volt, s ezt igyekeztünk is komolyan venni. A salgótarjáni Megyei Kórházba jártam, s ott délelőttönként programozott szülésvezetéseket láthattam. A kismama az adott nap reggelén érkezett, infúzióval indították meg szülését, s délre már meg is volt a babája. (Néhány hónapja épp hasonló módszerért marasztaltak el egy fővárosi szülészorvost, holott Nógrádban ezt már három évtizede is így csinálták!)

A tágulási és kitolási szakban folyamatosan figyelték baby-droppal a mama hasán a magzati szívhangokat. Ha komplikációt észleltek, már tolták is át a szomszédos műtőbe, ahol azonnali császármetszést alkalmaztak. Harántfekvés esetén egyébként sem tehettek volna mást, s a farvégűnél is inkább ezt alkalmazták a szülőcsatornán keresztüli szülésvezetés helyett. Más kérdés, hogy ezekben az esetekben nem is volt szabad programozni a szülést!

A kórházban tehát rögvest ott a segítség, de a lakáson erre vajmi kevés az esély. Ha a mentőautó hamar oda is ér, a mamát a magzattal csak belefektethetik, de a műtétet el nem kezdhetik. Hiába lenne ott az orvos is, nem állna neki a császármetszést elvégezni. Az anya és gyermeke érdeke éppen ezért az, hogy ne odahaza kísérletezzünk velük! Én sem mertem volna ?78-ban és ?80-ban otthon világra segíteni gyermekeimet, pedig addigra már jócskán végeztem a mentőknél másoknál is hasonló beavatkozásokat.

1 hozzászólás

Visszajelzések

  1. ZETApress » Otthonszülésről a szállodában

Szóljon hozzá!