Közgyógyítás?
Az elmúlt évben megváltoztak a közgyógyellátás szabályai. Szűkítették a jogosultak körét, csökkentették a felhasználható keretet. Valljuk meg őszintén, sokan gyógyszerfelhalmozásra, mások rokonaik és ismerőseik támogatására használták a lehetőséget. Olyanok is akadtak, akik jóhiszeműen segítettek vele másokon. Alábbi történetünk szereplőjét is erre akarta rávenni valaki.
Maga olyan kedvesnek látszik, biztosan nem utasít vissza! ? lépett az idős hölgyhöz egy fiatalabb nő a háziorvosi váróban. ? Sajnos nem tudom kiváltani a gyógyszert, mert nem telik rá ? folytatta ?, de magának biztosan felírják közgyógyra is. Szépen kérem, segítsen rajtam! A múltkor is felíratta nekem egy kedves néni, s maga is biztos megteszi. Ugye nem okoz nekem csalódást?
A megszólított elgondolkodott. Kérője nem látszott betegnek, bár ettől még lehetett. Mi van, ha tényleg rászoruló, mi van, ha ezen múlik az élete? Már éppen igent akart mondani, de mégsem siette el a válaszadást. Hátha szélhámos, hátha üzletel a drogokkal? ? meditált, s ebben nem akarta segíteni. Ő is rászoruló, neki az igazolvány kiváltása hosszas utánjárásába került, s nem akarta egy idegen miatt elveszíteni azt. Félt, hogy megbüntethetik, ha olyan gyógyszert írat fel, amire nincs is szüksége.
Beszélje meg a problémát a doktornővel! ? felelte. ? Ő is nagyon rendes, biztosan olcsóbb szert ír fel a drágább helyett. ? Sajnos az nem használ ? próbált vitatkozni a fiatalabb, de hasztalan. A néni nem állt kötélnek, nem lett partner a csalásban. Közben újabb idős betegek érkeztek a váróba, így a fiatalabbik hozzájuk sietett. Bizonyára nem kellett sokáig várnia az ingyenesen kiváltható receptre, mert valakit csak sikerült rábeszélnie.
