ZETApress

A Magyar Rákellenes Liga immár második alkalommal szervezte meg az Együtt a rák utáni életért című kerek-asztal konferenciát. A megbeszélés fő témái a szakmai protokollok és az onkológiai centrumok szerepe, a szervezett szűrővizsgálatok helyzete, illetve a gyógyítás finanszírozása voltak.

Az egészségügyi ellátás és ezen belül az onkológiai ellátás is átalakulás alatt áll, de a kormányzati célkitűzések hatékonyabb elérése érdekében a rákbetegek magyarországi civilszervezetei cselekvően kívánnak részt venni a folyamatban. Ennek segítésére 2005. szeptemberében megrendezték az Első Kerek-asztal megbeszélést a kormányzat és az onkológiai szakma képviselői részvételével, hogy lerakják ezen közös program mérföldköveit, amely tíz év alatt tíz százalékkal tervezi csökkenteni a rákbetegség halálozási statisztikáját.

A június 26-án tartott Második Kerek-asztal célja a reformfolyamat többi résztvevőivel történő egyeztetés az első megbeszélés óta bekövetkezett változások és reformok hatásáról, illetve a civil szervezetek jelenlegi legégetőbb kérdéseiről, valamint kijelölni a feladataikat. A mostani megbeszélésen a kezdeményező civilszerveztek mellett képviseltette magát a Sugárterápiás és Onkológiai Szakkollégium, az Onkológus Szakfőorvosi Kollégium, az Országos Onkológiai Intézet, a SE Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is.

A kerekasztal megbeszélés egyik legfontosabb felvetései a terápiás protokollok és a centrumokkal összefüggő témák voltak. A szakma oldaláról elhangzott, hogy a magyar protokollokat az elsők között dolgozták ki, azokat folyamatosan fejlesztik, és jelenleg is mintául szolgálnak a most készülő egységes EU protokollhoz is. A megbeszélés egyik fontos megállapítása volt, hogy azonban hiába vannak korrektül kidolgozott kezelési elvek, ha finanszírozás nem követi azokat. A megbeszélésen a szakma felvetette, hogy az ideális megoldáshoz két dologra lenne szükség. A finanszírozás egy egysége az első citológiai vizsgálattól egészen a gyógyulásig (vagy a palliatív ellátásig) terjedjen, a finanszírozás ?kövesse? a beteget, hogy ott és akkor gyógyulhasson, ahol és amikor az a leginkább indokolt. Ezen megfontolásokkal ? elvi szinten ? az OEP jelenlévő képviselője is egyetértett.

Elhangzott, hogy az onkológiai centrumokról immár látszik, hogy be tudják tölteni a nekik szánt szerepet. Egyfelől kialakultak azok a számos szakterületet (pl.: sebészet, radiológia, patológia, klinikai onkológia) felölelő teamek, amelyek támogatják a kezelést vezető onkológust ? így biztosítva a betegeknek a lehető legjobb ellátást ? illetve megkezdődött az ellátás ?tisztulása?, hiszen az onkológiai ellátást nyújtó helyek száma az eddigi 450-ről 50-re csökkent. A centrumhálózat előtt álló következő szakmai kihívás a nemzetközi akkreditáció lesz, amit már egyes intézmények meg is kezdtek.

Az ellátás finanszírozásában legnagyobb változás az úgy nevezett ?védett teljesítmény volumen korlát (védett TVK)? bevezetése, ami azt jelenti, hogy a daganatos betegek kezelésére kapott finanszírozást az ellátóhelyek egyszerűen nem költhetik semmi másra. Ez az onkológia gondját elvileg rendezte, azonban a szakmai kollégium rámutatott egy új jelenségre, hogy a kórház sokszor a hatalmas gyógyszerkiadások finanszírozását nem tudja megengedni magának, ezért azon az eszközön keresztül ?fogja meg? a kórház menedzsmentje az onkológiai osztály forgalmát, így sokszor az osztályok már ki sem tudják használni a védett TVK-t.

A gyógyszerek finanszírozása örökzöld kérdés, ezúttal elsősorban az új hatóanyagok befogadásának kérdését és az egyedi méltányossággal finanszírozott készítmények problémáját járták körbe a felek. Az új hatóanyagok befogadása kapcsán több jelen lévő szakmai szervezet is kifogásolta, hogy a befogadás során más, kevésbé hozzáértő értékelő fórumok gyakran felülírják az onkológiai szakkollégium megalapozott véleményét, ami helytelen és káros gyakorlat.

A szervező civilszervezetek egyik legsúlyosabb felvetése az egyedi méltányossággal igényelhető kezeléseknél tapasztalható komoly gondok voltak. Elmondásuk szerint itt érthető a szakmai indoklás igénye, de a 30 napos elbírálás (különösen, ha hiánypótlás miatt tovább nő 60, 90 napra) nem elfogadható a daganatos betegek esetében, akiknél a túlélést sokszor hetekben mérik. Felvetődött, hogy az egyedi méltányosság jelenleg nem tölti be a klasszikus szerepét, hiszen sokszor olyan készítmények is csak így férhetőek hozzá, melyeknek a normál támogatásban lenne a helyük.

Az OEP képviselője rámutatott, hogy sokszor a gyártó nem adja be a készítményt HBCS támogatásra, mert így volumenkorlátozás nélkül, gyakran magasabb áron (akár 60% is lehet a különbség) tud értékesíteni, illetve elismerte, hogy időnként a rendszernek nem minden része kellően kidolgozott. A jövőt illetően elhangzott, hogy az OEP törekszik az így hozzáférhető készítménykör leszűkítésére, mert szerintük sem normális a több ezer beteg méltányossági támogatása.

A szervezett szűrővizsgálatokkal kapcsolatos helyzetről az Országos Tisztiorvosi Hivatal képviselője számolt be, aki számba véve az emlőszűrés eredményeit rámutatott, hogy a részvételi arány 40-43 százalék körül stagnál, amit kizárólag aprólékos terepmunkával lehet áttörni. Itt viszont egyértelmű összefüggés mutatkozik az elvégzett munka és az aktivitás között, amit a Magyar Rákellenes Liga programjában pilot megyének választott Vasban és Szabolcs-Szatmár-Beregben elért 80 százalékos átszűrtségi arány mutat. Felhívta továbbá a figyelmet a ?butikszűrés? problematikájára, azaz arra, hogy egy műszer és egy radiológus önmagában nem elég az eredményes munkához.

A radiológiai kollégium e tevékenységre megállapított minimumfeltételeket adott be, aminek hatására ? remélve hogy az EUM elfogadja ?a most emlőszűrésben finanszírozott ellátóhelyek száma várhatóan a felére fog csökkeni. A méhnyakszűrésről elhangzott, hogy egyszerűen nem tudni, hogy mennyi az annyi. Ami biztos, hogy a mortalitásban nincs esés, és olyan 6-7 százalék a hivatalos átszűrtségi adat. Egyértelmű, hogy itt először rendet kell tenni az adatszolgáltatásban, illetve elhangzott, hogy összesen 2 európai országban végzik az orvosok a kenetvételt, mindenhol másutt ez szakdolgozói feladat. Befejezésül az OTH munkatársa felvetette, hogy lehet, hogy hasznos lenne, ha a szűrések teljesen kikerülnének a TVK alól.

Saját magukról szólva a civil- és betegszervezeteknek a jövőben jobban összefogva és tervszerűbben, a konkrét célokra jobban koncentrálva kell tevékenységüket végezni, illetve nagyobb teret kell, hogy kapjon a problémák felismerése és az ezekkel kapcsolatos kezdeményezés ? állapították meg végezetül a jelenlévők.