ZETApress

A Mosoly Alapítvány a Tesco-Global Áruházak Zrt. támogatásával kidolgozott egy speciális művészetterápiás programot kórházban fekvő gyerekek számára. A program eddig két kórházban valósult meg: tavaly tavasszal Budapesten, a Heim Pál Gyermekkórházban, majd ez év elején a Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikáján, tudtuk meg a délutáni sajtóbeszélgetésen.

Mivel a kórházi átszervezések során a Budai Gyermekkórház kiemelt szerephez jutott a gyermekek rehabilitációs kezelésében, és május elsején megnyitották a Gyermek Rehabilitációs Központot, ezért az alapítvány kórházi művészetterápiás programjának következő helyszíne a Budai Gyermekkórház lett.

A komplex kórházi rehabilitáció szükségessége

Míg a szomatikus rehabilitáció nagyobb hagyományaival, tapasztalataival, és nagyobb létszámú szakember gárdájával többé-kevésbé megoldottnak tekinthető, addig a kórházakat, rehabilitációs intézeteket elhagyó felnőtt, és különösen gyermek sérültek kognitív fejlesztése és reszocializációja a legkevésbé sincs megoldva. Pedig e területnek a fejlesztésére égető szükség van.

Az addig egészségesen fejlődő gyermek bármilyen eredetű sérülését ? baleset, műtét, fertőzés, súlyos vagy krónikus betegség ? követő szervi rehabilitációja többé-kevésbé megoldott, de a sérülésből adódó funkciókiesésekre, illetve pszichés problémákra kevesebb figyelem jut. Pedig ezek fejlesztése nélkül elképzelhetetlen, hogy a gyermek vissza tudjon illeszkedni addigi életébe, megszokott környezetébe, mondta dr. Altmann Anna gyermek neurológus, a rehabilitációs központ osztályvezető helyettese. Fontos tehát, hogy a szervi kiesési tünetek mellett az aktuális állapot és a kiesett funkciók figyelembe vételével, a meglévő funkciókra építve megkezdődjön a gyermek kognitív fejlesztése is.

Mivel ezekben az esetekben egy egészséges gyermek képessége változik meg hirtelen és az addig megszokott élete is felborul, természetes, hogy minden esetben pszichés problémák és traumák is kialakulnak. Tehát a fejlesztés mellett szükséges segíteni őt a trauma feldolgozásában, az új életforma kialakításában és a közösségbe való visszailleszkedésében egyaránt, egészítette ki kollegáját Medveczky Erika, a Rehabilitációs központ osztályvezetője, aki már hosszú évek óta foglalkozik sérült gyermekek fejlesztésével.

Kiss Enikő Hajna, a kórház egyik gyermekpszichológusa hozzáfűzte: Mivel a gyerek megváltozott személyiséggel, képességekkel és készségekkel kerül vissza a családba, egy ilyen esetben traumás lesz a család is. Ezért a gyermek rehabilitálása mellett szükség van a szülők és a család többi tagjának, esetleg a pedagógusnak az edukációjára, támogatására is. Ebben pedig kiemelten fontos, hogy a gyermek és a család együtt, aktív résztvevője legyen a rehabilitációs folyamatnak.

A Budai Gyermekkórházban májusban indult el ez a jellegű a komplex rehabilitációs munka. A Rehabilitációs Központban összesen hetven ággyal, három profilban folyik a munka. Ilyen a kognitív rehabilitáció, a pszichiátriai rehabilitáció és a mozgásszervi rehabilitáció, melyhez az egy éve megnyitott Pszichoszomatikus részleg is csatlakozik. A Rehabilitációs Központ elsősorban baleset, műtét, stroke, vagy egyéb eredet (infekció, mérgezés, oxigénhiányos állapotok stb.) miatt a központi idegrendszer károsodása következtében agysérülést szenvedett gyermekek helyreállításával foglalkozik. Mindezek mellett magatartási és viselkedési zavarokkal, tanulási problémákkal küzdő gyermekeket is ellátnak.

Szavakon innen és túl – a művészetterápia szerepe a kórházi rehabilitációban

A rehabilitációs eljárásban hangsúlyozott a személyiség teljes részvételét segítő eszközök biztosítása. Az intrapszichés folyamatok rendezése, az élményreakciók feldolgozása mellett az elfogadott viselkedési normák, megfelelő kommunikációs készség kialakítása, a problémamegoldó és stressztűrőképesség kibontakoztatása kerül előtérbe. Mivel a gyermekeknél a verbális kifejezés fejletlen, és a rajz, a játék az önkifejezés természetes módja, ebben a komplex folyamatban jelentős szerepet kap a művészetterápiás foglakoztatás minden formája. Az alkotás a gyógyításban a belső élmény, az énerő mozgósításán keresztül hat – a tevékenység, az alkotás, a terápiás irányuláson keresztül a megvalósulásig, a vizuálisan is megjelenő élményig, mesélt Komáromi Erzsébet képzőművész-terepauta a foglalkozások tapasztalatairól.

A művészetterápia lehetőséget ad a gyermeknek témák, érzelmek, hangulatok kommunikálására, zavaró emlékek, helyzetek feldolgozására. Célja az önkifejezés támogatása, a stressz oldása és levezetése. Segítenek a gyermekkel való kapcsolat kialakításában, viselkedése értelmezésében, támogatják a gyermek fejlődését, változását.

Mosolygó délutánok ? a Mosoly Alapítvány kórházi művészetterápiás programja

A gyermekek a hosszas kórházi tartózkodás alatt könnyen depriválódnak, kiszakadnak megszokott környezetükből, elszigetelődnek, elmagányosodnak, de még a rövidebb időt bent töltő gyermekek is önmagukat értéktelennek vagy csökkent értékűnek tartják betegségük miatt. Egy speciális élményterápiás csoporttal ez a szorongás és bűntudat át illetve feldolgozhatóvá válik, a hospitalizációs traumák feldolgozása, a gyógyulási folyamatok emocionális rendezése lehetővé válik a művészet- és élményterápia eszközrendszerével, mondta Riha Zsófia gyermekpszichológus, a foglalkozások szakmai vezetője.

A Mosoly Alapítvány kórházi művészetterápiás programja néhány napja indult el a Budai Gyermekkórházban, és hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön délután biztosít a kellemes időtöltés mellett lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy a terepauták segítségével feldolgozzák az őket ért negatív élményeket, traumákat. A program célja ugyanis a kórházban tartózkodó gyermekek lelki támogatása, hogy könnyebben viseljék a betegségükkel járó lelki és fizikai nehézségeket. Segíteni őket az őket ért negatív élmények, konfliktusok, nehézségek megoldásában, valamint tartalmas időtöltési lehetőséget biztosítani számukra a benntartózkodásuk alatt.

A foglalkozások

A legtöbb intézményben a gyerekek közül kevesen töltenek hosszabb időt a kórházban. Ez természetesen nagyban függ a betegségüktől, de minden kórházban, ahogy lehet, a kis betegeket igyekeznek hazaengedni, így a legtöbben csak négy napot vagy egy hetet töltenek bent. Ehhez mérten kellett olyan terápiás foglalkozásokat kidolgozni, amelyek ilyen rövid távú bent tartózkodás esetén is hatásos, a nehézségeik, konfliktusaik megoldását segítő játékokból és feladatokból állnak, valamint a lelki rehabilitációt segítő folyamatokat indítanak el a gyerekekben.

Az éves munka során beigazolódott, hogy fontos és érdemes akár úgy is munkába kezdeni, ha csak egy-két alkalommal lehet találkozni az adott gyerekkel, hiszen nem ott történik a változás, hanem később alakul át a gyermekben mindaz a tartalom, amit az adott foglalkozáson a terepauták megindítanak benne. Természetesen ehhez szükséges egy olyan biztonságos közeget teremteni, amiben képesek őszintén megnyílva játszani.

A gyerekek fájdalmaikról, traumáikról nem képesek beszélni, ezért csak szimbólum szinten képesek feldolgozni az őket ért traumatikus élményeket. A szimbólumszint ugyanis egy biztonságos, védelmi szintet jelent számukra, amelyben a játék, a művészetek segítségével tudnak önmagukon dolgozni. Ezért a foglalkozásokon különböző formákban több művészeti ág is megjelenik: képzőművészet, zene, mozgás, dráma (bábozás, játék, helyzetgyakorlatok).

A foglalkozások három szakemberrel, alkalmanként különböző művészeket bevonva, három különböző terápiás módszerrel, a fent felsorolt művészeti ágakat felhasználva működnek. A három szakember párosával, két-két módszert összekapcsolva tart hetente két foglalkozást. Így az egyes művészetterápiás módszerek (dráma/játékterápia, képzőművészet, mozgásterápia, zene) egymást kiegészítve intenzívebb terápiás hatást eredményezhetnek, és több élményt nyújtanak a gyerekeknek.