ZETApress

hírportál

Györgyi Rémálma

A minap jelent meg B. Király Györgyi: Rémálom – A Covid, a demencia és a halál című szubjektív, naplószerű krónikája, melyet édesanyja elvesztése ihletett.

Úgy alakult, hogy a 47.367 (szeptemberi adat) hazai Covid halott közé, egy névként/számként bekerült az Édesanyám is. 39 napig harcolt 92 évesen édesapámmal együtt, aztán amikorra győzött, amikorra negatív lett a tesztje, feladta a szíve – olvasható a hátsó borítólapon.

Végig küzdöttem velük a majd másfél hónapot (Apával még többet is, hiszen további egy hónapon keresztül rehabilitálni próbálták), aztán úgy döntöttem nekiállok tabut döntögetni. Nem gondoltam végig logikusan, hogy honnan hová kellene eljutnom. Áteresztem magamon, ami jön, sokszor az érzelmek dominálnak és nem a ráció, hiszen hullámokban tör rám a fájdalom. Azért is megy ilyen nehezen. Tudom, ez egy terápia is, hiszen kiírom magamból a szomorúságot, a gyászt; színesítve azzal, amit ők meséltek hosszú életükről.

Miről szól ez a szubjektív, naplószerű krónika? Elsősorban arra szeretnék választ adni, hogy mit ér az öreg, ha covidos és még ráadásul demens is? Tudom, hogy tudod. Nálunk Magyarországon semmit. Mehet a kukába. Meg talán arra is, hogy miért tabu a haldoklás; miért nem beszélünk róla; miért nem tudjuk, hogy mit kell tennünk, miért nem ismerjük fel a jeleket; miért verjük utólag a fejünket a falba? Ha tudtam volna, ott ültem volna mellette az utolsó éjszakán, és fogtam volna a kezét. De nem ültem ott, nem fogtam a kezét, és amíg élek nem tudom megbocsájtani magamnak!

Ezerszer hangsúlyozom a műsoraimban: remek munkát végeznek az orvosok, a nővérek, a mentősök. Nem véletlen, hogy a Covid első hulláma idején a világ számos országában és nálunk is nyilvános tapssal próbálták/próbáltuk meghálálni helytállásukat. Hiszen ők is féltek, ők is megrémültek, ők is rettegtek, hogy elkapják, hogy hazaviszik a családjuknak. De tették, amit kellett. Igen, ez az érem egyik oldala. Erről is írok, de a másikról is. Arról, hogy elfáradtak, kiégtek, és már az empátia is hiányzik belőlük…

Anya és Apa. Ugye emlékszel? Mindig ott voltak, ha szükség volt rájuk és mi annyira természetesnek vettük ezt, mint azt, hogy süt a nap vagy, hogy esik az eső. Egy 70 évet jóban-rosszban (ugye így szoktuk mondani?) megélt idős házaspár utolsó együtt töltött hónapjairól szól ez a történet: Édesanyámról és Édesapámról. Az egyik elment, a másik itt maradt.

1 hozzászólás

  1. A Rémálom-könyv bemutatója október 21-én 15 órakor lesz a terézvárosi Katica-Könyv-Műhelyben. Szerzőjével a boltvezetőnő beszélget a Bajza utca 24-ben.