ZETApress

hírportál

A leggyengébb láncszem

A stroke halálozás Magyarországon folyamatosan csökken, egyre kevesebb emberéletet veszik el a betegség miatt. Ezzel párhuzamosan óhatatlanul is felmerül a kérdés: mi történik az agyi infarktust túlélő betegekkel?

A szakmai előírások szerint minden stroke-beteg rehabilitációra való alkalmasságát fel kell mérni, és korai rehabilitációban kell részesíteni. A magyar adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a betegek egyharmada hivatalosan soha nem kerül rehabilitációra tudatta Nagy Ákos, VM.komm Kommunikációs Tanácsadó Iroda. Fotónkon a stroke miatti halálozási arány változása az elmúlt négy évtizedben osztrák, cseh, szlovák, magyar és svájci adatok szerint. Százezer lakosra vonatkozó standardizált értékek.

A stroke, az agyi infarktus a harmadik leggyakoribb halálozási ok Magyarországon. Hazánkban 40-50 ezer ember kap évente stroke-ot, és 2018-ban összesen 11.267 honfitársuk vesztette életét e betegségben. Mindazonáltal az akut ellátás fejlődésének, és a tudatosabb felismerésnek köszönhetően a halálozás folyamatosan csökken, évről évre egyre kevesebb magyar ember veszti életét ezen ok miatt.

E pozitív tendencia feltétlenül örömteli, és mindent meg kell tenni továbbra is azért, hogy a lehető legkevesebb emberélet vesszen el. Mindazonáltal ismét hangsúlyozni kell, hogy a stroke ellátás nem fejeződhet be azzal, hogy a beteg életét most megmentettük, mivel további gondozás és rehabilitáció nélkül a probléma megismétlődhet (újabb stroke bekövetkezése), illetve az érintett és környezete életminősége szempontjából sem közömbös.

Elgondolkodtató eredményre jutunk, ha egy kicsit mélyebben a számok mögé nézünk:

Az érintettségről és a halálozásról már esett szó: kb. 40-50 ezer eset/év, illetve 11-12 ezer halálozás/év.

Ha a rehabilitáció felől közelítünk, 2016-ban mozgásszervi rehabilitációra 10.163 ágy volt (281 nappali kórházas férőhellyel) fenntartva. Mozgásszervi rehabilitáció kapcsán 98.781 esetet rögzített a statisztika. Az ellátottak 62%-a a degeneratív kórképekben szenvedők tették ki, a stroke és következményei miatt reahabilitáltak az összes eset 14%-a volt. Így a 2016-ban storke és következményei miatt rehabilitáltak száma mintegy 13.830 beteg volt.

Ha ezeket az adatsorokat csak nagyságrendileg összevetjük:

történik évente 40 ezer stroke (konzervatív megközelítés)

ebből történik évi 12 ezer halálozás (konzervatív megközelítés)

évi 14 ezer beteg kerül rehabilitációra (konzervatív megközelítés)

akkor is van legalább 14 ezer olyan túlélő beteg, aki nem kerül rehabilitációs ellátásba.

Látható tehát, hogy a strokeot túlélő betegek 35-40%-a hivatalosan soha nem kerül rehabilitációra, miközben az érintett (és családjának) jövője nagyban függ ettől. Így már az is jobban érthető, hogy mi indokolja, azt hogy Magyarországon a stroke után későn (a 30. és 365. nap között) bekövetkezett halálozás jóval meghaladja a többi európai ország értékeit.

A rehabilitáció minden szóba jöhető szempontból csak nyereséggel jár:

szakmai szempontból – csökkenti az agyi infarktus ismételt bekövetkeztét, javítja a hosszú távú túlélést

anyagi szempontból – tudjuk, hogy a kezelés első hónapjában csak az életszakasz költségek egyötöde jelentkezik, tehát minél jobb a rehabilitáció, annál több kiadás spórolható meg

humán szempontból – könnyen belátható, hogy mekkora különbség, ha a strokeon átesett családtag oda tud jönni és részt tud venni a családi karácsonyon, vagy ha nem.

A stroke-rehabilitáció egyik fő célja annak elérése, hogy a beteg képes legyen ellátni magát, javuljanak a motoros funkciói, képes legyen helyzetváltoztatásra, illetve járásra (önállóan vagy segédeszközzel), valamint javuljon a beszédzavara, a kommunikációkészsége és kognitív funkciói.

Könnyen belátható, hogy a megfelelő mozgáskészség visszanyerése tehát egyik legfontosabb része a rehabilitációnak, e nélkül sem érdemi önellátás, sem magas életminőség nem képzelhető el. A strokeot elszenvedett betegek egyharmada akaratlanul megjelenő izommerevséget, izomgörcsöt tapasztal, ilyenkor összezsugorodott állapotban van az izomzat, ezért nem képes végrehajtani a mozdulatokat. Ez az érintettek 85%-ánál érezhetően akadályozza a mozgást és a mindennapi életvitelt.

Ilyen az ún. spaszticitás (állandósult, kóros izomösszehúzódás, ami akaratlan izommerevséget okoz) esetén is a cél a mozgás visszanyerése, ahol lehetséges, a mozgás helyreállítása, illetve az izmok összehúzódásának vagy az izomzsugorodások megszüntetése. A stretchinget (izmok nyújtása), az izomerősítést, és a fizikoterápiát szükség szerint kiegészíthetik a fájdalomkezelés és az izmok mozgását helyreállító gyógyszeres kezelés is. Fontos, hogy ez nem egy elhanyagolható feladat, a megfelelő rehabilitáció és kezelés elhanyagolása a végtagok kóros helyzetben történő rögzüléséhez is vezethet.

A Strokeinfó Alapítványról

A 2011-ben alapított közhasznú Strokeinfó Alapítvány azért alakult, hogy segítséget nyújtson az egészségmegőrzésben, elsősorban agy-, szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, a stroke betegek rehabilitációjában. Az alapítvány központi értékei a gondoskodás, tudatosság, lehetőség keresés, megoldásokban gondolkodás, újítás és megújulás, hitelesség, függetlenség. Bíznak benne, hogy az általuk létrehozott közösség hatására, az egészségnevelés és a rehabilitáció fejlesztésével jelentősen csökken a stroke megbetegedések száma, és ezzel egyetemben bővülnek a társadalmi-gazdasági értékek.

Szóljon hozzá!