ZETApress

Mint tegnap megírtuk, elkezdődött a Papp László Sportarénában 9-ik Endokrinológiai Kongresszus. A nép nap során több előadás is foglalkozik a policisztás petefészek tünet-együttessel kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményekkel. Egy német vizsgálat például arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen összefüggések mutathatóak ki a PCOS és a férfi nemi hormon hatásait közvetítő androgén receptor polimorfizmusa (génszekvencia változatok) között.

A kutatás eredményei alapján kiderült hogy ez a fajta genetikai változatosság a PCOS egy újonnan felfedezett önálló rizikófaktora, ami szerepet játszhat a betegség családi öröklődésében, és felelős például a PCOS akár anyagcsere-betegséghez vezető következményeiért.

Ez utóbbihoz feltétlenül tudni kell, hogy ez a betegség a 2-es típusú cukorbetegség és a metabolikus szindróma kialakulásának fő rizikófaktora a serdülőkorú és fiatal felnőtt nőkben. A PCOS-ben szenvedők körében a metabolikus szindróma (komplex anyagcsere-betegség) kockázata az androgénszint emelkedésével párhuzamosan nő, függetlenül az inzulinrezisztenciától és az elhízástól. A hiperandrogenémia (petefészek eredetű férfihormon túlműködés) a PCOS-ben szenvedő nők családjainak fő öröklődő fenotipusa, azaz generációról generációra biztosan átadódik ideértve az anyákat és a férfitestvéreket is.

Egy az ECE 2007 során bemutatott másik, amerikai kutatás feltérképezte a betegséggel összefüggő egyes genetikai összetevőket. Ezen vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a PCOS legfőbb öröklődő rendellenessége, a hiperandrogenémia önmagában is hozzájárul a metabolikus rizikóhoz, azaz a szív- és érrendszeri kockázat megnövekedéséhez. Az elhízás, inzulinrezisztencia (amikor azonos mennyiségű inzulin egyre kevésbé csökkenti a vércukorszintet) és a hiperandrogenémia más és más tüneteket – hirsutizmus (túlzott szőrnövekedés), menstuációs zavarok, peteérés zavara, metabolikus elváltozások (pl.: kóros elhízás) és megnövekedő fogékonyság a 2-es típusú cukorbetegségre – okoznak a betegeknek.

A policisztás ovárium betegség sikeres kezelésének egyik sarokköve – a diétás étrend eredményeképpen fellépő súlycsökkentés és az életmódváltás mellett – éppen ezért a személyre szabott gyógyszeres terápia. Miután minden elhízott, PCOS-ben szenvedő nő, de a normális testömegű PCOS-ben szenvedő nők több mint fele egyben inzulinrezisztanciával is küzd, a legtöbb ilyen betegnél inzulinérzékenység fokozó (insulin-sensitizer) szer alkalmazása ajánlott.

A Renato Pasquali által vezetett kutatás adatai rámutattak, hogy az androgén szint csökkentése, az inzulinrezisztencia javítása és a vérzsír (koleszterin) eltérések csökkentése mellett az inzulinérzékenység fokozók alkalmazása csökkentette a hirsutizmust (túlzott, és nemkívánt helyeken fellépő szőrnövekedés) és az aknét (pattanások, kiütések) is, bár fő feladatuk a peteérés elindítása és a meddőség kezelése.

A vizsgálat eredményei alapján – egy rövidtávú inzulinérzékenység fokozó terápia és életmódváltás után – az elhízott PCOS-ben szenvedő nők legalább egyharmadánál javult a menstruáció és a peteérés. Egyébként a hirsutizmus és a hiperandrogenémia kezelésére már régóta használt antiandrogén készítmények vizsgálatánál felfedezték, hogy hosszú távú alkalmazásuk javíthatja a hasi elhízást, a vérzsír (koleszterin) eltéréseket és akár az inzulinrezisztenciát is.

Más nemi hormonok, az ösztogén és progeszteron, az idegsejteket védő (neuroprotektív) hatást fejtenek ki a központi idegrendszerben, ami feltehetően befolyásolja több neurodegeneratív betegség kialakulását és fejlődését, ugyanúgy mint az agyi traumák utáni gyógyulás folyamatát.

Több kutatás is rámutatott, hogy az agy gyorsítja mind e hormonok termelődését, mind a felvételükért felelős receptorok működését a sérült agyterületen. Az aromatáz, egy a nemi hormonok termelődésében fontos szerepet játszó enzim, genetikai vagy gyógyszeres befolyásolásának eredményeképpen kiderült, hogy ezen enzim, és ezen keresztül az adott hormonok központi idegrendszeri termelődésének pozitív befolyásolása része a szervezetet érő neurodegeneratív elváltozások, sérülések elleni természetes védekezésének. Ez a felismerés számos új eljárás és gyógyszer fejlesztése előtt nyitja meg a lehetőséget.