ZETApress

A kezeléssel kapcsolatos óvatosságra int a pszichiáter. Kerülje el azokat az orvosokat, akik lebeszélnék arról, hogy leszokjon a pszichiátriai szerekről – javasolja egy német pszichiáter egy frissen megjelent cikkében.

Világszerte megoldatlan problémának számít a receptre felírt tudatmódosító szerekről való leszokás, ami nehezebb is lehet, mint a leszokás a szokványos utcai kábítószerekről. A cikk hasznos szakmai tanácsokkal igyekszik segíteni a tablettáktól megszabadulni vágyó pácienseket – tudatta az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány.

Vajon hányszor fordul elő egy nap világszerte, hogy valaki, akinek feje fölött összecsaptak a hullámok és mentális nehézségek gyötrik, gyanútlanul pszichiáterhez fordul segítségért? Innen aztán könnyen kényszerpályára kerülhet az ember: a pszichiáter rendszerint rövid úton intézi el a problémát egy olyan tudatmódosító szer felírásával, amely a mentális tüneteket jótékonyan elkendőzi ugyan, ám a kiinduló problémát semmilyen szinten nem oldja meg. Az egyén számára pedig, aki eleinte talán örül a jótékony droghatásnak, megkezdődhet a hétről hétre erősebb függőséget kiváltó szerek okozta pokoljárás.

A pszichiátriai szerekről való leszokás esetenként rendkívül nagy kihívást jelenthet, mivel az adagok hatékony és biztonságos csökkentéséről gyakorlatilag nincsenek elérhető információk. Volkmar Aderhold, a Hamburg-Eppendorf Egyetemi Klinika pszichiátere által vezetett csoport a napokban publikált egy cikket egy szakmai folyóiratban a pszichiátriai szerek abbahagyásának nehézségeiről, és a folyamat megkönnyítésének lehetőségeiről. – Senki sem tudja megjósolni, hogy egy pszichotróp (tudatmódosító) szer abbahagyása pontosan hogy fog alakulni – írják a szerzők.

A pszichotróp szerek abbahagyásának kulcstényezője egy olyan szakember, aki hozzáértő módon képes segíteni a hatékony és biztonságos leszokásban. Sajnos azonban a pszichiátereket hagyományosan nem tanítják meg arra, hogyan szoktassák le betegeiket a szerekről, sokkalta inkább arra fókuszálnak, hogy felírják a tablettákat.

A cikk szerzői türelemre intik a betegeket a leszokás folyamatához, lassú, fokozatos elhagyást javasolnak. Azt tanácsolják, hogy ha a tabletta vagy kapszula kiszereléséből adódóan nehéz lecsökkenteni a dózisokat, próbáljanak meg személyre szabott adagokat felíratni, hogy könnyebb legyen a leszokás folyamata.

A cikk szerint a megvonás testi és lelki tünetei több módon is elviselhetőbbé tehetőek. Sokat segíthet egy csendes környezet, a testmozgás, egy tápláló étrend, és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. A szerzők javasolják még gyógyteák fogyasztását, a klorofillban gazdag és kéntartalmú ételeket, mint a zöld színű növények, gyógynövények, zöldségek, illetve olyan természetes kiegészítőket, mint az omega-3 zsírsavak, a folsav, a C- és az E-vitaminok. Szorgalmazzák még az olyan önsegítő tevékenységeket, mint a barátokkal való időtöltés, megnyugtató zene hallgatása, az írás, a kertészkedés, és így tovább, melyek enyhítik a leszokással járó feszültséget.

Azt javasolják a pácienseknek, hogy informálódjanak a pszichiátriai szerek lehetséges elvonási tüneteiről, mert ezek esetenként hónapokig vagy akár évekig is elhúzódhatnak. Arra bátorítják az egyéneket, hogy kerüljék el azokat az orvosokat, akik megpróbálják lebeszélni őket a gyógyszerek abbahagyásáról. A szerzők szerint azok az orvosok, akik nem adnak át betegeiknek megfelelő adatokat a pszichiátriai szerek kockázatairól, maguk is felelősek a sikertelen leszokási kísérletekért, és a pszichiátriai szerek folyamatos, kéretlen adagolásáért.

Ez a jelenség Magyarországon is erőteljesen jelen van: a páciensek a pszichiátriai szerek szedésének elkezdésekor közel sincsenek teljes tudatában annak, milyen nehézségeket tudnak okozni ezek a szerek a későbbiekben, illetve milyen erőfeszítésekbe kerülhet megszabadulni a már kialakult, esetenként rendkívül erős függőségtől. Azok a páciensek tehát, akik a pszichiátriához fordulnak életbeli problémáik megoldása miatt, nagyon gyakran nem tudnak felelős döntést hozni saját sorsuk felett.