ZETApress

Újabb 99 honfitársunknál mutatták ki a koronavírus-fertőzést, ezzel 2383 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt újabb 11 idős krónikus beteg, mellyel 250 főre emelkedett az elhunytak száma, 401-en pedig már meggyógyultak – derült ki a vírusportál oldalán.

A betegek számának növekedése miatt a kórházak országszerte növelik ágykapacitásaikat készülve a tömeges megbetegedések fázisára. Mint korábban jeleztük, harmincezer ágyra lesz szükség. S most nézzük a jelenlegi adatokat:

Ha a 2383 fertőzöttből kivonjuk a 250 elhunytat és a 401 gyógyultat, azaz 651 főt, 1702-en maradnak, akik most betegek. Ezek több mint fele, 877 fő van kórházban – közülük hatvanegyen lélegeztetőgépen -, a többi 825 otthon gyógyul. A két nappal ezelőtti 2098-as fertőzött-számnál is hasonló volt az arány, bár akkor 82-en voltak lélegeztetőgépen. Vajon miért? Az üresen álló 29 ezer ágyra miért nem lehet az otthon kezelteket felvenni? Mindegyikük úgy maradt otthon – vagy küldték haza -, hogy bármikor romolhat az állapota, s akkor bizony rohanni kell vele a kórházba. Miért kell nekik otthon várni a bajt ahelyett, hogy a kórházban felügyeletnének rájuk?

Az otthon maradt beteget ápolni is kell valakinek, a hozzátartozók így szintén fertőződhetnek. Ők vajon nem adhatják tovább a kórt? Vagy nekik is otthon kell maradni hatósági karanténban? Akkor viszont másoktól kell várni, hogy elvigyék nekik a napi betevőt, kiváltsák a gyógyszereiket, felvigyék csomagjaikat, leveleiket, s a karanténos házba a postás se mehet be! Nem lehetne inkább mindenkit kórházba vinni, hiszen ott még bőven van hely?!

Nem biztos, hogy jobban járnak a kórházba felvettek, mert több írás is megjelent arról az interneten, hogy ott is elhanyagolják a betegeket. – Rossz volt a jelzőcsengő, délelőtt bedobták a reggelit, délután együtt az ebédet és vacsorát, s estig rám se néztek az újbudai kórházban – panaszkodott a fertőzött kismama. – Otthonról hozattam a lázcsillapítót, éjszaka kötötték be az infúziót, nehezen tudtak védő-szemüvegben megszúrni, ágytálat sem készítettek mellém, pedig infúzióval nem mehettem vécére és bepisiltem – folytatta. Ha igaz ez és ezernél kevesebb kórházi beteglétszámnál ilyen az ellátás, milyen lesz, ha mind a 30 ezer ágyon feküdni fognak? Mi lesz, ha 61 lélegeztetőgép helyett 8000 működik? Ha már most leterhelt az egészségügy, hogyan bírják, ha nagyobb lesz a nyomás?

Azért kell a nyolcezer lélegeztetőgép, hogy minden rászorulónak jusson! – halljuk a napi tájékoztatókon, holott most is csak a kórházban ápoltak alig 8-10%-a jut hozzá. Szigorú szakmai szabályok alapján dönt a klinikus – mondják a megszólalók, mintha a kezelőorvos érezné, hogy mennyire nehéz levegőt venni benn fekvő betegének. A tartósan lélegeztetett, relaxált betegnek több hetes rehabilitálásra van szüksége ébresztés után – érvelnek, de ők legalább a mély-altatásban nem szenvednek, míg az ébren lévők órákon, sőt napokon át kapkodhatnak levegő után.

Több cég jótékonykodik és ételt szállít a kórházi dolgozóknak. Vajon miért? Nem tőlük sajnálom, de a járvány előtt is kaptak ételt a kórházi konyháról, most miért kell ehhez külső segítséget igénybe venniük? Ha a kórházi konyháknak a felszabadított ágyakról hazaküldött sok ezer beteg helyett még ezerre se kell főzni, a szabad kapacitás terhére miért nem tudják az orvosokat, ápolókat és kisegítőket is élelmezni? S mi lesz, ha mind a 30 ezer ágy megtelik? Őket ki fogja majd etetni-itatni?

S most néhány szót a Maradj otthon! kampányról: Folyton látjuk a tévében, amint a celebek önkéntes otthoni karanténban énekelnek, sportolnak, megrendelik maguknak az ételt-italt és egyéb luxusterméket. Akik ezt kihozzák nekik, azoknak miért nem kell otthon maradniuk? Vagy az ő életük nem ér annyit, mint a celebeké? Csak a gazdagok úszhatják meg a járványt fertőzés nélkül, a szegények, a rászorulók meg csak hadd kockáztassanak? Persze a hírességek sem mind maradnak otthon! Sokan karitatív munkát vállalnak, ételt osztanak, ajándékcsomagot szállítanak. Nem csak pénzzel, de személyes részvéttel is bizonyítanak. Ők megértették, hogy más is van, ami a pénznél is fontosabb!

Sok kérdést tettem fel írásomban, de nem hiszem, hogy valaha is választ kapok. A Parlamentben politikai adok-kapok zajlik, a médiában pártszimpátia alapján írják meg vagy hallgatják el a tényeket. Abba kéne hagyni az acsarkodást, s a veszélyben végre összetartani!