ZETApress

A hirdetésekben sokszor keresnek fiatal lányokat kereskedelmi tevékenységre. Ne higgye senki, hogy rájuk a vevőcsalogató szép szemük, kedves arcuk, előnyös megjelenésük miatt van szükség. A valódi ok ennél jóval aljasabb. Ezek a lányok még tapasztalatlanok a kapitalizmus farkastörvényei ellen. Ők még hisznek a mesékben, a nagy fizetésekkel csábító ígéretekben. Azt hiszik, hogy megütötték a főnyereményt. Akkor döbbennek meg igazán, amikor a várt vastag boríték helyett csak alamizsnát kapnak. Így járt Marcsi is.

A 17 éves lány egy közeli butikban kapott munkát. Napi kétezret ígért a tulaj, s ezért tíz órát kellett dolgoznia. Szerződést nem írtak, bejelentve nem lett, de őt nem érdekelte ez. Messze még a nyugdíj, s neki most kell a kereset. Rögvest munkába állt, árulta a márkás sportruhákat. Eszébe sem jutott, hogy eredetinek tűnő átcímkézett bóvlit sóz a vevők nyakába. Arra sem gondolt, hogy csempészárut, vagy betörésből származó holmit értékesít.

Az első este hatszáz forint plusz volt a kasszában, amit a tulaj záráskor simán eltett. Másnap már nyolcszáz forint többlettel zárt, de ez sem lehetett az övé. A harmadik nap fordult a kocka, s az esti elszámolás háromezer forint hiányt állapított meg. Biztos te loptad el ? rivallt rá a főnök ? vagy rosszul adtál vissza valakinek! Tovább nem is kell dolgoznod! Nesze, itt a háromnapi béred! A megbeszélt hatezer forint helyett csak háromezret kapsz, mert a hiányt levonom! Örülj, hogy nem jelentelek fel lopásért!

Marcsival megfordult a világ. Még hogy ő tolvaj lenne? Az sem fért a fejébe, hogyan lehet háromezret rosszul visszaadni? Csak nem a számítógéppel összekapcsolt pénztárgépet manipulálta valaki? Lehet, hogy a két előző napi többletpénz is úgy keletkezett, hogy a tényleges forgalomnál kevesebbet mutatott a gép a kevesebb adó reményében!

Élelmiszerboltban sem könnyebb az élet

Marcsinak nem ez volt az első keserű tapasztalata a munkaadókkal. Korábban egy élelmiszerüzletben dolgozott. Kicsi volt a forgalom, mégsem mehetett ki az előtérbe dohányozni akkor sem, ha nem volt épp vevő odabenn. Egy kiflit sem ehetett meg napközben, egy szelet szalámit sem kaphatott be. Csak egy napra vették fel ingyenmunkára, kipróbálásra, de nem hívták vissza véglegesítésre.

Gyakran járt később is a boltban, s minden nap újabb kipróbálásra felvett lánnyal találkozott. A tulajnak egyik sem felelt meg, s mindig jött helyettük az újabb ingyen munkaerő. Mivel sok fiatal lány keres munkát, sokan bíznak a majdani alkalmazásban, az utánpótlás biztosított. A lányok kihasználója nem marad még jó darabig segítség nélkül, s ezért még munkabért sem kell fizetnie.

Marcsi nem is járt nagyon rosszul, mert csak néhány napig kellett ingyen dolgoznia. Andika egy benzinkútnál ennél jóval több időt töltött el, s tőle húszezret vontak le leltárhiányként. Havi ötvenezer nettóban állapodtak meg bejelentés nélkül, s a kút boltjában kellett árulnia. A lány szorgalmasan végigdolgozta a hónapot, munkaideje is jócskán meghaladta a napi nyolc órát, csak éppen a zsebe nem telt meg pénzzel.

Főnöke a hónap végén leltárhiányt állapított meg, s az összeget elosztotta a beosztottak között. Mindegyiküktől húsz-húszezer forintot vont le, s tovább már nem is kellett dolgozniuk. A következő hónapot újabb lánycsapat kezdte, de mint Andi megtudta, őket is hasonló indokkal távolították el egy hónap múltán. A hiányt persze nekik is levonták a fizetésükből.

Szerződés hiányában ezek a becsapott lánykák nem mernek menni sehová. Tudják, hogy a bíróságon becsapójuk még azt is letagadná, hogy valaha is látta őket. A kreált leltárhiány miatt szólni sem mernek, mert azt hiszik, hogy őket ítélnék el sikkasztásért. Kár pedig, hogy ennyire passzívak, mert a sorozatos csalásokért, feketén dolgoztatásért épp azoknak kéne a vádlottak padján ülni, akik kihasználják a másikat!