ZETApress

Éjfél után néhány perccel csengett a telefon a kisvárosi első emeleti lakásban. A férfi álmosan vette fel a kagylót. Már órák óta körözök a házak között ? hallotta a kellemes hangot. ? Kovács Béla úrnak hoztam a megrendelt három pizzát. Ugye lejön a kapu elé átvenni?

Nem rendeltem semmit, tiltakozott Kovács úr, de a hang a telefonban hajthatatlan maradt. Ha nem veszi át, feljelentem, figyelmeztette. Ön a megrendelő, fizesse meg az adagonkénti 2700 forintot! Csak nem képzeli, hogy ezt majd én állom maga helyett? Órák óta keresem a lakását, s az időmmel is el kell számolnom a főnökeim felé.

Jó, akkor menten indulok, mondta a felhívott úr, de esze ágában sem volt kimenni. A nyugdíjas rendőr épp a napokban találkozott volt kollégáival, akiktől megtudta, hogy több embert csaltak már ki szálhámosok az éjszaka közepén különböző trükkökkel. Általában valamilyen csomagra hivatkoztak, amiért több ezer forintot kéne fizetni. Persze sosem volt küldemény. A gyanútlan balekot mindig lefújták spray-vel, vagy leütötték a kapu előtt, s elvették tőle a kikészített pénzt.

Most lebuktatok! ? örvendezett Kovács úr és a rendőrséget hívta. Az ügyeletesnek ? régi barátjának ? nem is kellett sokat magyaráznia, már küldte is a gépkocsizó járőröket a megadott házhoz. Az egyenruhások elől a rablóknak esélyük sem volt elmenekülni. Elszámoltatásuk a várt eredményt hozta, így a kisváros most fellélegezhetett. Az állítólagos pizzafutár és társai egy ideig csak a börtöntelefont használhatják, s azt is csak szigorú ellenőrzés mellett.