ZETApress

Mindig ingyen iszom a pezsgőt szilveszterkor, mondta valaki tegnap délután a villamoson. Sok részeg járkál a Belvárosban este pezsgősüveggel. Odalépek hozzájuk, boldog újévet kívánok, s valamelyikük majd csak megkínál valamivel. Hajnalra aztán én sem maradok józan, dicsekedett el módszerével. Nem követtem tanácsát, a szilveszter estét a tévé előtt töltöttem. Nem tettem mindig így, a kilencvenes évek elején járőrkocsiban töltöttem az év utolsó éjszakáját. A teréz- és erzsébetvárosi rendőrök munkájával ismerkedtem az Új Magyarország tudósítójaként.

A BRFK Dózsa György úti VI-VII. Kerületi Kapitányságán a közbiztonsági osztályvezető este 7-kor tartotta az eligazítást. Kijelölte a gyalogos és gépkocsizó járőr párokat, ismertette az útvonalakat, kiadta a feladatokat. Különösen a petárdások kiszűrésére hívta fel a figyelmet, mert akkor még csak pezsgővel volt engedélyezve a szilveszteri durrogtatás.

Két tiszthelyettes mögé ülök a járőrkocsiban. Összeszokott páros, mindketten vidékiek. Egy környékbeli településről járnak be szolgálatba. Mindketten családosok, s ők a karácsonyt tölthették szeretteik körében. Most a függetlenek szabadok, akik viszont karácsonykor dolgoztak. Hagyomány ez mindenütt a folyamatos műszakban dolgozó munkahelyeken.

A Ferdinánd-hídon megyünk keresztül, s egy kisebb társaság üldöz egy másikat. Sikerül megállítanunk őket. Csúszós az út, vigyáznunk kell a kiszálláskor, de megússzuk hasra esés nélkül. Kiderül, hogy jó haverok, s csak balhéból kergetőznek. Megússzák egy szóbeli figyelmeztetéssel, s máris indulunk tovább.

Területünkhöz több külképviselet is tartozik, ezeket is a kerületi rendőrök őrzik. Őket is végiglátogatjuk járőrútvonalunkon. Forró teával kínáljuk őket termoszunkból. Jól esik nekik a hideg éjszakán. Sehol sincs említésre méltó esemény, ezért mindenhonnak gyorsan továbbmegyünk.

Egy viszonylag néptelenebb utcán ? ha lehet szilveszterkor ilyenről beszélni ? durranás zaja reszketteti meg a levegőt. Rögvest ott termünk, s még látjuk a füstölgő petárdát. Kit fiatalkorú dobta el. Kiforgattatjuk zsebeiket, de nincs náluk több. Ezt is itt találtuk, mondják, s kár is lenne vitatkoznunk velük. Elengedjük őket, s mi is tovább indulunk.

Drága kocsi, drága casco

Kocsifeltöréshez kapjuk rádión a riasztást. A betört szélvédőjű tízmilliónál is drágább kocsi előtt áll a család. Épp indultak volna külföldre, már mindent be is pakoltak, amikor felfedezték a kárt. A tolvaj nem lehet még messze, de hogyan is üldözhetnénk. Forró nyoma rég kihűlt a fagyban, azt meg akár bottal is üthetnénk. Felvesszük az adataikat, értesítjük a nyomrögzítőket, s majd a kapitányságon elkészítjük a jelentést.

Mint elmondják, az autót csak néhány napja vásárolták. Mivel drága lett volna a casco, ezt meg sem kötötték. Most már tudják, hogy felelőtlenség volt tőlük, pláne egy külföldi út előtt. Késő bánat, s ami még szomorúbb, a kocsi megjavíttatásáig a külföldi utat is el kell halasztani. Betört szélvédővel nem utazhatnak ki a hegyekbe a befizetett sítúrára.

Éjfélre az összes járőrpáros bejön a kapitányságra. Mindenki nyugodt szolgálatról mesél miközben kölyökpezsgővel koccintunk az újévre. Vendéglátóim elmondják, hogy reggel, a műszak végén igazi pezsgővel folytatják az ünneplést. Ezt már nem várom meg, elköszönök. Felajánlják, hogy hazavisznek, amit örömmel elfogadok. Van még otthon egy üveg felbontatlan italom, ezzel köszönöm meg nekik az együtt töltött órákat az újév hajnalán.