ZETApress

Tegnap a másfél évtizeddel ezelőtti narkóvadász kutyákról írtam. Akkoriban tanulságos filmsorozat ment a tévében. Az élelmes tolvajtrió postagalambokat vitt külföldre személyautóval. Odakinn lopott gyémántot akasztottak a nyakába, s az okos madár hazarepült vele, a határon át. A történet nem hagyott nyugodni. A Heti Szó munkatársaként 1992-ben felkerestem Deli Ferencet, a Magyar Postagalambsport Szövetség főtitkárát a Verseny utcában. Egyenesen a mellének szegeztem a kérdést: csempésznek-e a galambászok?

Ezen már én is elgondolkodtam, de hallgattam róla, mert nem akartam tippeket adni senkinek – mondta a főtitkár. – Sajnos a filmek hatására sokan úgy vélhetik, érdemes lenne ezzel megpróbálkozni, mert ez roppant egyszerű. Nem is a gyémántcsempészettől félek, inkább a kábítószerek behozatalától. Egy madár rövidtávon öt-tíz gramm narkót tud behozni. Olyan gyorsan száll, hogy követni sem lehet. A határ körzetében egyébként sem lőhetik le mindet. Meg aztán, ha elpusztul, akkor hogyan vezetné el gazdájához a nyomozót?

– Egyáltalán hogyan lehet külföldre vinni a galambot?

D.F: Valamennyit be kell jelenteni, s állatorvosi vizsgálatra is szükség van. Ezek a tenyésztők tehát nem merik csempészésre használni kedvenc madaraikat, mert a nyilvántartás alapján könnyen lebuknának. Ahhoz, hogy a madarat csempészésre használják, kifelé is csempészni kell az országból. Ez viszonylag egyszerűen megoldható, csak arra kell vigyázni, hogy ne csapjon zajt a szárnyával a vámellenőrzés alatt. Ha a határ két oldalán egymástól 30-40 kilométerre lakik egy csempész-páros, hatalmas lehetőségek nyílhatnak előttük a postagalambok jóvoltából.

– A szövetség gyakran szervez külföldi versenyeket. Ilyenkor sincs mód hazaküldeni valamit?

D.F: Mi speciális szállítókocsikat használunk, melyeket indulás előtt leplombálunk. A járműben ketrecek vannak, ezekben helyezzük el a madarakat. Útközben nem nyitjuk ki a kocsit, hanem a rácson keresztül tápláljuk a szárnyasokat. Az ajtót csak a helyszínen, a verseny kezdetén tárjuk ki, s a galambok egyszerre repülnek el. Közben egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy valaki a nyakukba akasszon valamilyen küldeményt.

A csempészmadarat is csempészni kellene!

A másik kizáró ok, hogy több száz vagy több ezer kilométeres távolságból nem is érdemes csempészni. Már csak azért sem, mert a madár egy ilyen hosszú távon akár el is tévedhet, megsérülhet, esetleg soha nem ér haza. Továbbá a tollas versenyzőknek gyűrű van a lábukon, ami alapján könnyen kideríthető, ki a gazdájuk. A narkóhordó madarak bizonyosan gyűrű nélkül indulnának. De én nagyon remélem, hogy ilyen tranzakcióra nem kerül sor!