ZETApress

Nagy veszteség érte zsidó hitközségünket ? hallottam a rádióban 1993. december 12-én, vasárnap, kora este. Az elsötétedett tévéképernyőről kapcsoltam át a Petőfire. Percekkel korábban hunyt el a súlyos beteg Antall József miniszterelnök, s nem akadt egyelőre senki, aki közölni merte volna az országgal a szomorú hírt. Éreztem, hogy ez történhetett, s azt hittem, a rádióban bátrabbak az emberek. Mégsem a zsidók méltatták így a kormányfőt, a folytatás másról szólt.

Párját ritkító műkincsrablás történt a hét végén, hallottam az éterből. Ismeretlen tettesek hatoltak be péntek délután 4 óra és ma délután 2 óra között a Dohány utcai Zsidó Múzeumba, és az ott lévő műkincsek nyolcvan százalékát ? mintegy nyolc- és félmilliárd forint értékűt ? eltulajdonították. Az alábbi elbeszélést a pécsi Pandúr főmunkatársaként 1994. januári lapszámukba írtam.

S hogy mi történt az ominózus napokon? Péntek délelőtt egy izraeli csoport még látogatást tett a múzeumban. Abban az intézményben, ami a II. Világháborúban elhurcolt hatszázezer zsidónak állított emléket. A múzeumot egyébként nem nyitották meg sosem a nagyközönség előtt. Oda csak csoportosan ? előre bejelentkezve ? lehetett bemenni. A csoport távozása után most is bezárták az ajtót.

A múzeumban hónapok óta folyt a munka. Körbe van állványozva az egész, s az állványokon zöld műanyag háló virít. Ezt használták ki a tolvajok, meg a nyolc napig tartó zsidó ünnepet, a sabbatot. Ekkor ugyanis a zsidó ember nem dolgozik. Ezért nem mentek ki megjavítani péntek délután a riasztót, pedig a BRFK-ra jelzés ment, hogy a riasztó elromlott. Az volt a jelzés, hogy nem volt jelzés.

A múzeum mellett, vele közös udvarban van a VI-VII. Kerületi Rendőrkapitánysághoz tartozó Síp utcai rendőrőrs. Nekik nem a múzeum őrzése a feladatuk, bár kétségtelenül közbiztonsági feladatot látnak el. A hitközség épületébe belépőket ellenőrzik. Detektoros kapunál figyelik a mozgást. A múzeum Tóra-termét s benne a tóraszekrényt monitoron át figyelik. Most is ezt tették. Ez a monitor most semmi gyanúsat sem jelzett, a szekrény érintetlen maradt A tolvajok másik helyiségben dolgoztak, a másik helyiség riasztójának BRFK-ra vezető légvezetékét vágták el. Szombat lévén az irodákba se ment senki, így a detektoros kapu sem vonhatta el a rendőrök figyelmét. Látszólag minden rendben volt, egész vasárnap délutánig.

Egy múzeumi dolgozó teljesen véletlenül, pusztán rutinellenőrzés miatt ment be az épületbe. Meghűlt ereiben a vér. A vitrinek üresen álltak. Az üveg sehol sem volt betörve, szakszerűen, csavarhúzóval volt eltávolítva a keretből. S mindegyiken ? mint később a bűnügyi technikus megállapította ? számtalan ujjlenyomat. Az eltulajdonított tárgyak eszmei értéke nyolc és félmilliárd forint, mennyisége mintegy nyolc-tízbőröndnyi. Ennyi holmit egy kisteherautóval, vagy néhány személyautóval lehet csak elszállítani. A vitrinek szétszerelése, az értéktárgyak becsomagolása, s az ablakon meg az állványokon áttörténő kiszállítása több embernek több órai munka. Mindez az épület előtt posztoló rendőr orra előtt! Igaz, a zöld háló jótékonyan védte az állványokon mozgó betörőket a rend őrétől.

TV előtt ült az őrség?

A nyomozás több szálon fut. Ennyi értéket, s főleg ilyen egyedi darabokat nem lehet csak úgy az Ecseri piacon eladni. Értékesítéséhez szervezett műkincs-kereskedelem kell. Felmerült a gondolat, hogy talán a tettesek megrendelésre loptak, s valaki esetleg külföldről mozgatja a gépezetet. Tíz évvel ezelőtt a Szépművészeti Múzeumba is hasonló módszerekkel jutott be a két piti tolvaj, míg a görög milliárdos megbízójuk otthon napozott a tengerparton. Ezért kezdett nyomozásba az izraeli titkosszolgálat ? a MOSAD ? is, hátha külföldön megtud valamit.

A titkosszolgálatról több mendemonda látott napvilágot. Mint Sógor Zsolt, a BRFK szóvivője elmondta, hivatalos felkérés az együttműködésre részükről eddig nem érkezett, de ez nem jelenti azt, hogy külföldön a zsidók saját csatornáikon nem próbálnak információkat szerezni az elrabolt műkincsek hollétéről, illetve nem csapnak le esetleg az értékesítéskor. Az egyes országok bűnüldöző szervei között egyébként is együttműködés van, amit az Interpool koordinál. Mi például szoros kapcsolatban állunk az amerikai, osztrák, német, angol, orosz, francia bűnüldöző szervekkel, s kölcsönösen cserélünk információt egymás országában. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar rendőr kezd el nyomozni külföldön, vagy az FBI embere állít elő és hallgat ki valakit Magyarországon. Mindenütt az adott ország rendőrsége folytatja le a vizsgálatot, a külföldi kolléga nem is mindig lehet jelen a kihallgatáson, majd az adott ország rendőrsége dönti el, hogy mennyi információt ad ki külföldi kollégájának. Utána kezdődhet el a kiadatási procedúra, ami hosszú heteket, hónapokat jelenthet

Ha a Zsidó Múzeum betörőit esetleg külföldön fogják el ? s nem az adott ország állampolgárai ?, esély van rá, hogy nálunk álljanak bíróság elé. Az ilyen esetekben kommandós különítmény meg értük fegyvertelenül. A repülőn ugyanis tilos lövöldözni! Szállítás közben a légitársaságtól függ, milyen kényszerítő eszköz használható. Van, ahol a bilincset is levetetik a gyanúsítottról, míg az amerikai gépeken a kéz- és lábbilincs is megengedett. Olyan légitársaság is akad, amelyik nem vállalja a kiadott bűnöző szállítását. Igaz, ez már csak akkor legyen gond, ha elfogják a tetteseket. S ami ennél is fontosabb, hogy előkerüljön a több száz értéktárgy, a magyarországi nyolcvan-kilencvenezer zsidó vagyona. Az elkövetőket meg majdcsak megbüntetik valamikor?

Eddig az eredeti történet, mely 1994. nyarán szerencsés fordulatot vett. A műkincsek előkerültek, s visszaérkeztek a Zsidó Múzeumba, de ez már egy következő történet.