ZETApress

Az MTV Székház ostromakor 28 figyelmeztető lövést adtak le a rendőrök, ismerte be az ORFK helyettes szóvivője a napokban. Mivel ez nem számít fegyverhasználatnak, parancsnoki hatáskörben vizsgálták ki az eseteket. Egy szó sem esett arról, hogy kik lőttek vajon? Vizsgáljuk meg egy kicsit most ennek is a hátterét!

A fegyverhasználat a személyre leadott célzott lövés, míg a véletlenül leadott, vagy az állatra és tárgyra leadott, illetve a figyelmeztető lövés nem az. Ez utóbbinál viszont van egy lényeges kritérium! Csak olyankor szabad leadni, ha a fegyverhasználat lehetőségei egyébként fennállnak. A figyelmeztető lövés ugyanis arra figyelmeztet, hogy a cselekmény folytatásakor fegyverhasználat következik. Ez nem erőfitogtatás, nem ijesztgetés, hanem a cselekmény abbahagyására történő erélyes felszólítás.

A székház ostrománál a rendőrök nem kaptak parancsot fegyverhasználatra, sőt határozottan megtiltották nekik. Hogyan lehetett akkor egy ilyen utolsó figyelmeztetést, a figyelmeztető lövést leadni? S mivel nem egyedüli rendőrként, hanem csapaterőként tevékenykedtek, hogyan lehetett egyénileg dönteni ebben a kérdésben? Vagy lehet, hogy nem maguk döntöttek, hanem valakitől parancsot kaptak rá?

Ha a fegyveres személy elszakad parancsnokától, ha nincsenek látó- és hallótávolságban, egyénileg is dönthet a fegyverhasználatról, s az ezt megelőző figyelmeztető lövésről, az egyéb feltételek fennállta esetén. Itt erről is nehéz lenne beszélni, hiszen a rendőrök is együtt futottak előre, vagy hátra a közvetlen parancsnokaikkal.

Milyen volt a nyilvántartás?

Nem tudjuk, kik lőttek, de elöljáróik előtt bizonyára ismertek lettek. Szolgálatba lépéskor ugyanis nem csak a lőfegyvert, hanem a lőszert is tételesen át kell venni, s a szolgálat leteltekor ugyanúgy visszaadni. Az elhasznált lőszer helyett persze leadhatnak másikat is, ha tudnak szerezni valahonnan, de ezt senki sem meri megkockáztatni. A figyelmeztető lövés leadását ugyanis mindig jelenteni kell az elöljáró felé. Letagadni senki sem meri az ilyesmit, mert állásával játszana.

Ha már a nyilvántartásoknál tartunk, szóljunk az azonosító számokról is. Az akcióruhára varrt, vagy akasztott jelzés nem a legkívánatosabb, mert könnyen elveszhet. Ennél még a sisakszám is sokkal jobb megoldás. Ez akkor a legjobb, ha mindig másik rendőr veszi fel a sisakot, így a kívülálló, az intézkedés alá vont személy a számból nem állapíthatja meg, ki van épp a plexi arcvédő mögött. Ezt csak a nyilvántartó füzetből lehet kikeresni, ha a rendőrök minden szolgálat kezdetén beleírják, hogy hányas számú sisakot vették fel.

Ez a módszer a rendőröket is védi. Nem lehet az állandó rendőri azonosító száma alapján szívatni a gyűlölt rendőrt az állampolgárnak, mert nem tudhatja, hogy épp ő van-e az adott sisakban a vele szemben állók között. Ahhoz, hogy a számot a sisakról leolvassa, nagyon közel kell hozzá mennie. Ha ekkor kap egy fejrúgást, vagy egy gyomorszájast, magára vessen! Utána aztán dadoghat majd kitört foggal a rendőri brutalitásról.