Lemondott a miniszter
A fővárosba tartó Intercity szerelvénybe rohant hátulról egy személyvonat tegnap délelőtt Monorierdő állomás előtt. Az ütközés következtében négy utas elhunyt, harminc ? közülük mintegy tucat ? súlyosan, életveszélyesen megsérült. A tragédia kapcsán Szabó Pál közlekedési miniszter, Kamarás Miklós MÁV-elnök és Heinczinger István vezérigazgató benyújtotta lemondását Gyurcsány Ferencnek. A kormányfő a miniszter és az elnök lemondását elfogadta, míg a vezért további munkavégzésre kényszerítette.
A sajtótájékoztatón a miniszterelnök elcsukló hangon jelentette be balesetet, s a kormány nevében részvétét fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak. Lett is ebből jókora móka-kacagás. Az ellenzéki sajtó azon csámcsog azóta is, hogy őszinte volt-e a megrendülés, vagy olcsó piárfogás. Eszükbe sem jutott, hogy Gyurcsány is egy érző ember, aki sajnálhatja embertársait.
Azt már tudjuk, hogy a jelzőberendezés hibásodott meg, csak még azt nem, hogy miért. Állítólag ellopták a kábelt, ezért nem működött a térközjelző, s ezért jött be a személy- az expresszvonat után ugyanarra a vágányszakaszra. Ha így történt is, a kábeltolvajok nyugodtan alhatnak. Senki sem ítéli el őket előre megfontolt szándékkal több emberen elkövetett emberölésért, csak egyszerű lopásért. Van ugyan olyan passzus is, hogy vasúti közlekedés biztonságának gondatlan veszélyeztetése, de az érte kiszabott bűntetést is fogházfokozatban szokták letölteni.
A miniszter és a MÁV elnöke a legkevésbé sem felelős a kábellopásért, mégis az ő fejük hullott. A közhangulat olyan, hogy a megélhetési bűnözés bocsánatos bűn, ha vétek egyáltalán. A kertjét árammal megvédő idős gazdát is elítélik majd a tolvaj halála miatt, míg életbenmaradt társaikat azóta is sajnáltatja a média. Inkább szigorú bűntetéssel kéne elvenni az emberek kedvét a lopástól, mint sajnálkozni a szegény rászorulókon.
Sokan szidják a vasutat az olykor balkáni állapotokért. Büszkén mondják, hogy rendszeres potyautasok, mert ilyen körülményekért nem fizetnek. Csak arról feledkeznek meg, hogy pénz nélkül nem lehet fejleszteni a szolgáltatást. Kérdés, hogy egy vasúti balesetnél, egy bekövetkező tragédiánál vajon ők milyen kártárítésre számíthatnának. Méltányosságból persze bizonyára őket is segítenék, csak annyit kéne mondaniuk, hogy a kavarodásban elkallódott a menetjegyük.
