ZETApress

Újra nyugodt az élet a hidakon. A rendőrség órák alatt úrrá lett a helyzeten, megtisztította az Erzsébet-hidat a tüntetőktől. Péntek délre helyreállt a rend, bár a gyalogosokat még este sem engedték fel a hídra. Csak gépjárművel lehetett áthajtani, de megállni, kiszállni akkor sem lehetett. A lerobbanást színlelő autót rögvest elszállíttatták volna a helyszínről.

A hídblokádot az 1990-es taxisblokád 17-ik évfordulójára, október 26-ra szervezték. Ez a nap akkor is péntekre esett, s már éjfél után néhány perccel eltorlaszolták a hidakat. Nem volt még kész sem az M0-ás, sem a Lágymányosi-híd, így a teherautó-folyam a Petőfi-hídtól a Ferenc körúton át az Üllői út külső szakaszáig állt. Az akciót egy benzináremelés váltotta ki. Nem az volt a fő ok, hogy 56 forintról 58-ra emelték a benzin literét, hanem az, hogy ennek tervezetét még az előző napon is tagadták.

Akkor az MDF-FKGP-KDNP koalíció ipari és kereskedelmi minisztere a későbbi MNB-elnök Bod Péter Ákos volt. Többször rákérdeztek, hogy tervez-e áremelést, de szóvivőnője ezt mindannyiszor határozottan cáfolta. Nem is tehetett volna mást, főnöke utasítására cselekedett. Később persze ő is lemondott, s BPÁ helyére is új miniszter, Szabó Iván érkezett. (Áki, tarts ki! ? kiáltozták neki a blokádkor a tüntetők.)

Ákost is meg lehetett érteni. Stratégiai üzemanyagkészletünk csak pár napra volt elég az elvárt több hónap helyett, így az áremelés hírére beinduló felvásárlási láz katasztrófát idézett volna elő. Ezt kellett megakadályozni, ezért kellett őszintétlennek lenni, amit az akkori ellenzék hazugságként értékelt.

Az utak és hidak elfoglalása után Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány tárgyalt a blokádozókkal. Korábban Csongrád megyei vezető volt, mégis jól érzékelte a fővárosi helyzetet. Ragaszkodott a Lánchíd szabadon hagyásához, s az M2-es metró forgalmának fenntartásához, hogy Budáról Pestre, Dunántúlról az Alföldre átjöhessünk. Az élelmiszerellátást sem lehetett akadályozni, s a megkülönböztető jelzést használó járműveknek is szabad utat kellett biztosítani. A taxisok és a hozzájuk csatlakozó autós szimpatizánsok ezt vállalták, így rendőri erőszak akkor nem történt. Göncz Árpád államfő is már a blokád idején amnesztiát ígért a polgári engedetlenség résztvevőinek.

Nem csak a hidakat zárták le akkor a tüntetők, hanem a BKV garázskijáratait is, így a tömegközlekedés is szünetelt. A blokád majdnem három napig tartott, vasárnap estére állt helyre a rend. Nem a taxisok vezetői tárgyaltak a kormánnyal ? ők csak a háttérből figyeltek ?, hanem Palotás János MDF képviselő. Antall József kormányfő ezért később miniszteri tárcát is kínált párttag-társának, de azt nem fogadta el. Még a frakcióból is távozott és saját pártot alapított, de ez már egy másik történet.

A blokád idején felmerült a kormány távozása is. A legnagyobb ellenzéki erő a 24 százalékos (91 fős) SZDSZ volt, mellettük az MSZP nyolc százalékkal (33 fővel), a Fidesz meg 21 fővel ült a parlamenti patkó bal oldalán. A kisebbségi kormányzást nem merték vállalni a szabaddemokraták. A szocialisták nem voltak még számukra szalonképesek, de velük is, meg a Fidesszel együtt is kevesen lettek volna a 386 fős törvényhozásban. Gyorsan leszögezték hát, hogy az idő még nem jött el a kormány leváltására. Az MDF-SZDSZ paktum tavaszi megkötésével és jelöltjüknek, Göncz Árpádnak államfővé választásával amúgy is részt vettek a hatalomban.

Akkor három napig tartott a blokád, most három óráig sem. Akkor szervezetten történtek a dolgok, most viszont csak pártucat hőbörgő egyéni akciója volt. Olyan embereké, akik folyamatosan a rendőrség látókörében vannak, mégsincs jogalapjuk őrizetbe venni, s ha meg is teszik, a bíróság pár nap múltán szabadlábra helyezi őket. Így történt ez Toroczkai László esetében is. A hét eleji balhék idején rács mögé került, de péntek reggel már a hídon szervezte a ?spontán? megmozdulást, népi kezdeményezést.