Adategyeztetés, vagy átverés?
A telefontársaságtól hívom ? mutatkozik be az ügyintézőnő, miután felveszem a kagylót. ? Ugye ön az előfizető? Szeretném leellenőrizni, jól szerepelnek-e az adatai. Édesanyját hogy is hívják? ? kérdezi. ? De hiszen ez önöknél is megvan ? felelem. ? Igen ? mondja ?, de kíváncsi vagyok, hogy jól írtuk-e le azt?
Úgy döntök, nem hagyom magam kikérdezni. Önöknél hogyan van leírva? ? kérdezek vissza. ? Ezt sajnos nem árulhatom el ? mondja a hölgy ?, mert mi nem adhatjuk ki az előfizetők adatait. Innentől már egyre gyanúsabbá válik a dolog. Lehet, hogy nincs is mit kiadniuk? Lehet, hogy nincs is náluk semmilyen adatom? Lehet, hogy nem is a telefontársaság akar egyeztetni, hanem egy szélhámos akarja megszerezni aljas célból adataimat? Ebben én nem leszek a partnerük.
Én sem mondok maguknak semmit! ? utasítom el a kérdezőt. A hölgy még próbál győzködni, később már a szolgáltatás megszüntetésével is fenyegetőzik, de hasztalan. Megtehetném, hogy gyorsan leteszem a kagylót, megtehetném, hogy mielőbb véget vetek a beszélgetésnek, mégsem teszem. Nem az én pénzem fogy, nem én kezdeményeztem a beszélgetést, akkor meg csak kínlódjon meg a pénzéért. Eredményt úgysem ér el, mert semmilyen adatot el nem mondok!
Egy idő után a hölgy is belátja, hogy feleslegesen próbálkozott. Idegesen elköszön, s bizonyára újabb baleknál próbálkozik. Remélem, hogy egyre kevesebbet talál! Ne dőljünk be a kedves hangnak, ne adjuk ki egy idegennek a telefonban személyes adatainkat, mert a szélhámosok könnyen visszaélhetnek azokkal!
