ZETApress

Rendőrök a vízen ? 2

Közbiztonsági akciót szervezett a ?90-es évek közepén a Budapesti Rendőr-főkapitányság a Duna teljes hazai szakaszán. S hogy mit kerestek a fővárosiak Komáromban vagy Mohácson? Nos, a Dunai Vízi-rendészet Vízvári György kapitányságvezető irányításával a BRFK-hoz tartozott. Járőreik nyáron a vizet, ősztől tavaszig a partjait rótták. Nem csak a fürdőzőkre, de holtszezonban a parti csónakházakra és üresen álló horgásztanyákra is felügyeltek. A kihalt partszakaszok ugyanis vonzzák a különböző kétes elemeket az év hideg szakában is.

A korábbi siófoki beszélgetés után e sorok írója most egy száz kilowattos, háromezer köbcentis Diesel-Volvo rendőrségi motorcsónak személyzetével tart az Árnyék tudósítójaként. Sebességünk a folyásiránytól függően 50-60 km/ óra. Nagymarosig megyünk, hogy az ottani rendőrőrs munkáját is segítsük.

Odafelé a Szentendrei Duna-ágban, sok jetskissel találkozunk. Nehezen értik meg, hogy drága gépüket itt sem használhatják. Volt ugyan korábban hallgatólagos engedélyük az akkori kapitányság-vezetőtől, de utódját ez semmire sem kötelezi. Több baleset történt ugyanis a nagy sebességű sporteszközökkel, s tulajdonosaik is rendre visszaéltek helyzetükkel. Háborgatták a békés fürdőzőket és kajakosokat, többeket vízbe borítottak.

Kisoroszinál öttagú társaságot igazoltatunk. Amerikai és görög állampolgárok, bár születési helyük Magyarország. Mindannyian fiatalok. Az átkosban kivándoroltak, a rendszerváltozás után hazajöttek, s itthon alapítottak külföldi-magyar vegyes tulajdonú vállalkozásokat. A párezer forintos helyszíni bírságot játszva kifizetik. Akinek van pénze milliós sporteszközre, s a naponta elfüstöl harminc-negyven liter benzint. Akinek jut ennek négy-ötezer forintos árára, annak a helyszíni bírság összege meg se kottyan.

Egyikük vízisízőt is vontat, halmozva ezzel a szabálysértéseket. Elaludt a figyelő ? mondják mosolyogva ?, így későn vettük észre a rendőrt. Nem díjazzuk a humorukat, mégsem tehetünk sokat. Csak ajánlani tudjuk, hogy keressék fel a Dunakeszi környékén kijelölt zárt helyet. Ott egyébként egy élelmes vállalkozó bérbe is ad vízi sporteszközöket. Azon a pályán időnként versenyeket is szoktak rendezni.

Utunk során nem csak gond van, akad sikerélmény is. Több motorcsónakost is igazoltatunk. Nemcsak a kötelező felszerelések vannak meg rajtuk, de a hajólevelek és a vezetői engedélyek is makulátlanok. Az előbbit csak 250, míg az utóbbit már 125 köbcentiméteresnél nagyobb motorok esetén is kérhetik rendőreink. Több motorcsónakban kisgyermeket is látunk, s ami külön öröm számunkra, valamennyien viselik a kötelező mentőmellényt. A szülők-nagyszülők vigyáznak a csemetékre.

Visszaút lejtmenetben a Nagy-Dunán

Hazafelé a verőcemarosi nagypapát már nem dicsérhetjük meg. 14 és 17 éves unokáinak adta oda a 127 köbcentis hajót, miközben ő odahaza délutáni álmát aludta. Nem csak a fiúknak, de neki sem volt hajó vezetői engedélye. A kisebb fiú alig 50-60 métert, míg a nagyobb valamivel többet tudott úszni, a vízi-jártassági engedély megszerzéséhez viszont legalább kétszáz métert kell.

Tudnak ám ők motorcsónakot vezetni! ? mondja a nagypapa, amikor a partra parancsolt fiúk felkeltik szendergéséből ?, rendszeresen tanítom ám őket! ? Vezetői engedély nélkül? ? kérdezik rendőreink, mire észbe kap, hogy nem kellene feleslegesen fecsegni. Sorozatos szabálysértéseik miatt feljelentés készül, s majd a szabálysértési előadó dönt a pénzbüntetés nagyságáról.

Estefelé a Római-parton sokan ülnek a köveken, lábuk a vízbe ér. A rendőrségi motorcsónak láttán gyorsan hátrálnak néhány métert. Budapest területén már régóta tilos a Dunában a fürdés, az ÁNTSZ sem engedi. Nem csak a víz tisztátalansága az ok, hanem a meder hirtelen süllyedése is. Gyakoriak az örvények, s ezek még a gyakorlott úszót is örökre elragadhatják. Az évenként 150 körüli dunai vízhalál igazán gondolkodóba ejthetné már a felelőtlen virtuskodókat.

Mi is találkoztunk egy tiltott helyen fürdőzővel, aki végül is jobbnak látta igazolni magát. Amúgy sem juthatott volna messzire, mert központi akciónkat a parton rendőrautók, a levegőben rendőrségi helikopterek biztosították. Szerencsére nem volt szükség a segítségükre. A baj csak az, hogy a szabálysértők a rendőröktől félnek, ahelyett, hogy saját életüket féltenék. Felfoghatnák egyszer végre, hogy a rendőri szigor értük van, s nem ellenük. A minapi akciónak is ez volt az elsődleges célja. Egy vízhalál is sok, hát még százötven! S ez a szám csak a Dunára vonatkozik, s hányan halnak meg még a vizeinkben?