Sólyom megírta levelét
Az elmúlt hét végén több száz tüntető vonult Gyurcsány Ferenc budai házához, hogy nemtetszését fejezze ki a kormány megszorító intézkedései ellen. A rendőrség már az utcasarkon útjukat állta, így a miniszterelnök családjának nem kellett végighallgatni az ordibálást. Lendvai Ildikó, a szocialisták parlamenti frakcióvezetője az államfő állásfoglalását kérte a magánszféra védelme kapcsán. Hasonló kéréssel fordult a házelnök asszonyhoz is, tudtuk meg Sajtóirodájától.
Tisztelt Frakcióvezető Asszony! ? kezdte válaszát Sólyom László. ? Ami a kérdés jogi aspektusait illeti, a politikai jogok gyakorlásának ? így a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának ? a lehető legszélesebb biztosításából kell kiindulni. E szabadságjogok érvényesülése érdekében még olyan állításokat, véleményeket és cselekményeket is el kell tűrni, amelyek sokakat sértenek vagy felháborítanak. A jog pontosan meghatározza, hol van az a határ, amikor jogellenességről beszélhetünk, és szankciókat lehet alkalmazni. Utalok arra is, hogy a demokratikus államok alkotmányos gyakorlata szerint a közszereplő politikusnak sokkal több méltánytalanságot kell elviselnie, mint másoknak. A békés gyülekezés jogának keretei is igen tágak. A törvény meghatározza, hogy mi nem tartozik a békés gyülekezés körébe. A vitás kérdéseket a független bíróság döntheti el.
A jog védelmet ad az ellen is ? folytatódik a levél ?, ha a kritika behatol a politikusnak a foglalkozása gyakorlásától független magánszférájába, vagy ha közvetlenül a politikában nem szereplő családtagjai ellen irányul, és azokat sérti. Mindannyian tudnánk több példát említeni az elmúlt évekből, amikor a parlamenti viták vagy tüntetések során, továbbá az elektronikus médiában vagy a nyomtatott sajtóban súlyos sérelmek érték különböző politikai oldalon álló közéleti szereplők magánéletének sérthetetlenségét, sőt, családtagjaik, gyermekeik méltóságát is. Ez minden esetben elítélendő, és ez ellen a jog is megfelelő eszközöket biztosít.
Az azonban jogilag és a mindennapi életben is kivédhetetlen, hogy a politikus bírálata a családtagoknak is fájdalmat okozzon. Politikai gyakorlatunkban erre évek óta nem volt figyelemmel senki. Parlamenti viták, könyvek, cikkek szolgáltatnak erre szomorú bizonyítékokat. A sajtóban megjelenő, adott esetben bántó, becsmérlő véleményektől a politikusnak elvileg valamelyest lehetősége van családtagjait távol tartania. A jó ízlés azonban megköveteli, hogy a tüntetők ne hozzák olyan helyzetbe a családtagokat, különösen a kiskorú gyermekeket, hogy az ilyen közvetlen hatások elől ne tudjanak kitérni.
Elnökségem alatt többször felemeltem a szavam a közélet eldurvulása, a politikai ellenfelek démonizálása ellen. Az Országgyűlés alakuló ülésén külön is kiemeltem, hogy a politikai diskurzusnak nemcsak a tartalma fontos, de a stílusa is; valamint felhívtam a figyelmet a média felelősségére is ezzel kapcsolatban. Annak idején az Alkotmánybíróság is leszögezte, hogy politikai kultúra és egészségesen reflektáló közvélemény csakis öntisztulással jöhet létre.
A frakcióvezető asszony által említett jelenségek tehát nem választhatók el a nyilvános politikai viták elkeserítő színvonalától, és agresszív, a tárgyszerűséget figyelmen kívül hagyó módjától; mint ahogy attól sem, ahogy az erkölcsi értékeket a politika pillanatnyi érdekei szerint hol hangsúlyozza, hol figyelmen kívül hagyja. Ezért ismételten felhívom a figyelmet a méltányos és érvelő politikai vita szükségességére. Ez a közállapotok javulásának egyik legfontosabb feltétele, fejeződik be az államfő levele.
