ZETApress

hírportál

A Nagy Öreg Lovagkeresztje

Magas állami kitüntetést vehetett át szombaton Babella László. A Váci Hajó edzőjének pályafutását a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el. ? Szép hétvége, különleges ünnep áll ön mögött ? szólította meg az MKKSZ riportere.

Nem tagadom, valóban nagyon szép, megható ünnep volt ? mondja Babella László, akit edzőkollégái is leginkább csak az Öregként emlegetnek nagy szeretettel a hangjukban ? Persze, az érzések itt, legbelül még nagyon vegyesek. Óriási megtiszteltetés egy ilyen kitüntetés, az ember olykor el is hiszi, hogy méltó rá. Ugyanakkor kellenek hozzá azok a megerősítések, visszajelzések, amiket a hétköznapokban kap az ember. Mondjuk, amikor egy régi tanítvány visszatér pár köszönő szóra, s elmondja én is kellettem ahhoz, hogy tisztességes ember váljék belőle. Szerencsére a pályám során több ilyen is akadt. Az ünnepek mellett, fontosnak tartom az ilyen hétköznapi pillanatokat is, hiszen ezek a legigazabbak.

Pontosan hány világ- és Európa-bajnok térhetne vissza önhöz pár köszönő szóra?

BL: Ha a korosztályos és felnőtt világversenyeken szerzett érmeseket veszem, száz feletti a szám. De hangsúlyozom, számomra elsősorban nem az érmek a fontosak, hanem az, hogy becsületes, tisztességes, szorgalmas embereket indítottam útnak. Az idén sajnos voltak páran, akik elhagytak a csapatomból, ami nem esett jól. De olyan vagyok, mint a macska, talpra érkezem, és folytatom a munkát ott, ahol abbahagytam. Még vannak terveim, amiket szeretnék megvalósítani a tanítványaimmal. Jövőre jó lenne ott lenni az ifjúsági világbajnokságon, és ha látok valakiben fantáziát, akiért érdemes dolgozni, küzdeni, akkor még folytatom a pályám. Máskülönben lassan én is leteszem a lapátot. Szeretnék már én is pihenni, élni, nyugalomban lenni. Bár az olyan elhivatott embereknek, mint amilyen én vagyok, ezt is nehéz lesz megvalósítani.

Ha már az elhivatottságot említette: az idén is, túl a hetvenen leküzdi a Nagy-hideg hegyet?

BL: Semmiért sem hagynám ki a futást. Nagyon készülök rá, edzésként hetente kétszer felfutok a Naszályra, ami úgy jó tíz kilométer háromszáz méteres szintkülönbséggel. Büszke vagyok rá, hogy ilyen nagy futóversennyé nőtte ki magát a Nagy-hideg hegyi futás, amit annak idején mi indítottunk útnak. Én már vagy ötszázszor lefutottam ezt a távot. Pont a csúcstartó ne lenne ott?!

Szóljon hozzá!