ZETApress

Végvári József nyugállományú rendőr őrnagy a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje katonai tagozata kitüntetést vette át ma délután a Parlament Kupolatermében a jogállami Magyarország megteremtéséhez való hozzájárulásáért, személyes kockázatvállalása elismeréseként. Őt ?89. decemberben a Dunagate-ügyben ismerhettünk meg.

Rajta kívül még húszan lettek ?keresztesek?, de mind polgáriak. A Középkereszt kitűntetésben még 14-en ? közülük Sztevanovity Dusán később veszi át ?, a Középkereszt a csillaggal kitűntetésben öten részesültek. Az Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést életművéért, a gazdasági rendszerek elméletének és működésének kutatásában elért, világszerte sikeres eredményeiért Kornai János Állami- és Széchenyi-díjas közgazdász, professzor emeritus, az MTA rendes tagja vehette át.

Sólyom László államfő, Bajnai Gordon kormányfő és Katona Béla házelnök nemzeti ünnepünk, a modern parlamentáris Magyarország születésnapja alkalmából 19 Kossuth- és húsz Széchenyi-díjat adott át a fenti 21 kitüntetést megelőzően. Most mindenki kezet fogott mindenkivel, az ünnepség a nemzeti egység jegyében zajlott. Felvételeinket Varga Gábor készítette.

Az díjátadások előtt az államfő szólt a megjelentekhez. Ezek az utolsó állami kitüntetések, amelyeket átadok ? mondta. Mivel a következő állami ünnep augusztus 20-án lesz, s az elnök mandátuma már augusztus 4-én lejár, könnyen vélhetjük, hogy nem számít a megújításra, nem készül egy újabb államfői ciklusra.

S hogy miért épp augusztus 4-én váltunk ötévente köztársasági elnököt? Mert ? mint a parlamenti testőrkiállítás egyik tablóján olvashatjuk a Kupolaterem melletti Vörös-szalonban ? 1948-ban ezen a napon szűnt meg a mandátuma Tildy Zoltán köztársasági elnöknek, akit még július 31-én lemondattak tisztségéről.

Amíg az államfő beszéde nyilvános volt, addig a kormányfő pohárköszöntője a vadászterembeli fogadáson a sajtó kizárásával zajlott. Megszokott gyakorlat ez a parlamenti gyakorlatban, hiszen a fentebb említett testőrkiállítás megnyitóját követő állófogadásra sem engedték be a sajtót. Akkor se, most se indokolták, hogy a miniszterelnöki beszéd titkos-e, vagy a hatvan kitüntetett, meg a kétszer annyi hozzátartozó és ismerős mellett nem jut pár falat az egy-kéttucat sajtómunkásnak?

Nem ítélhetjük el a szervezőket, hiszen mi nem étkezni, hanem dolgozni járunk a megnyitókra és díjátadásokra. A bányászt sem vendégelik meg odalenn, ha felhozza a mélyből a szenet! A gond inkább az, hogy sokan az újságírókat amolyan ?ingyen-evőként? emlegetik! Eszükbe sem jut, hogy mi akkor is ott vagyunk, s azután is odamegyünk, ha tudjuk, hogy csak tudósítani kellünk, de a pezsgős koccintásokon, az ünnepi fogadásokon már nemkívánatos személyek vagyunk.