Nem lehetünk nyugodtak!
Várható világgazdasági makro-tendenciákat ismertette Farkas Péter, a Világgazdasági Kutató-intézet főmunkatársa az ECOSTAT és VKI közös sajtótájékoztatóján. A kilábalás tekintetében a növekedési válságból három variánst vázolt fel ? tudatta Szarvas István.
Az alapvariánsban a történelmi tapasztalatokból indult ki. A pénzügyi válsággal kísért és ugyanakkor globális növekedési krízisek esetén a recesszió átlagban majdnem két évig tartott, és ezalatt a GDP közel 5%-al csökkent. Majdnem ilyen hosszú volt az ezt követő pangási, depressziós vagy enyhe megélénkülési szakasz, melynek során a GDP összesen csak 2,8%-kal nőtt. A gyorsütemű fellendülés (expanzió) csak e két szakasz után, tehát a növekedési válság kezdetét követő 3,5 év elteltével kezdődött. Európa azonban csak 1-2 éves késéssel szokta követni az USA-t a fellendülésben!
Továbbá kiemelendő: a pénzügyi szektor teljes stabilizálásához átlagosan 7 (!) évre volt szükség. E szcenárió szerint az USA-ban és a nem európai feltörekvő országokban 2010 tavaszától-nyarától (Európában 2011-től, inkább annak második felétől) stabilizálódik a gazdaság és további jó másfél éves stagnálás közeli depressziós szakasz után, 2012. derekától-őszétől (Európában csak 2013. végétől!) kezdődhet el a gyorsütemű fellendülés.
Az optimista prognózis szerint a bankmentő és a gazdaságösztönzési megaprogramok sikere nyomán az USA és néhány más ország esetében már 2009-től jelentkeznek a stabilizálódás első szilárdabb jelei, s a 2010. évi stagnáláshoz közeli állapot után a robosztus gazdasági növekedés (fellendülés) 2011-ben válhat jellemzővé. Így Európa is korábban, már 2011-től stabilizálódhat, 2012 végétől osztozna a határozott fellendülés örömében. E szcenárió esetén azonban erős a valószínűsége annak, hogy a következő expanziós szakasz 4-7 évre rövidül, mert a tompított válság nyomán nem alakul ki egyensúlyi állapot (nemzetközi fizetésekben, pénzügyi és termelői feleslegek maradnak, stb.).
A pesszimista variáns szerint a fejlett országok triádjának legalább egyikében gazdasági összeomlás (10%-nál nagyobb GDP visszaesés) mutatkozik, vagy bekövetkezik a japán típusú elveszett évtized szindróma.
A nemzetközi szervezetek prognózisai korábban az I. szcenáriónkat igazolták, júniusban ? néhány világgazdasági konszolidáció felé mutató jel nyomán ? elmozdultak a II. prognózisvariánsunk irányába. Sajnos azonban nem lehetünk nyugodtak ? mondta Farkas. ? Elképzelhető, hogy a válság folyamatgörbéje W formát ölt, ugyanis még erősek a rizikótényezők: a még meglévő felesleges termelő kapacitások; a keresleti (export- és belpiaci) korlát; a rövid távú defláció (árcsökkenések) veszélye, ami a profitokat a mélybe viheti; a lakossági és a vállalati tartozások egy részének várható bedőlése; a bankportfóliók megtisztításának elmaradása és ezért a globális bankok újabb nehézségei; az állami eladósodás; ez utóbbi nemzetközi finanszírozási lehetőségeinek beszűkülése. Az IMF legutóbbi, júniusi világgazdasági elemzésében hasonló tényezőket sorol és így fogalmaz: A rizikók csökkentek, de még mindig a veszélyes tartományban vannak ? hangsúlyozta a kutató.
