ZETApress

hírportál

Február 3-ai felmérés

Járvány – háború – munkaerőpiac, hajléktalanság hármas szorításban címmel gyorsjelentés készült a Február Harmadika Munkacsoport éves adatfelvételéről. Idén immár 24. alkalommal került sor a Menhely Alapítvány és az ország hajléktalanellátó szervezeteinek közös, éves adatfelvételére – tudtuk meg a délelőtti Kürt utcai sajtótájékoztatón.

A február 3-i héten lebonyolított kutatás kérdéseire összesen 6944 hajléktalan ember adott értékelhető válaszokat. Közülük 1649 ember közterületen lakott (436 fő Budapesten, 1213 fő vidéki városokban), 5295 ember fizetős, vagy ingyenes hajléktalan szállásokon (2246 Budapesten, 3049 vidéki városokban). A válaszadók ilyen magas száma garancia arra, hogy a felmérés eredményeit megbízhatónak tekintsük.

2021-ben a hajléktalanellátó segítő szervezetek azt tapasztalták, hogy kevesebb ember veszi igénybe a hosszú évek óta működő fizetős, vagy ingyenes hajléktalan szállásokat és a közterületeken is általában a korábbiaknál kevesebb ember veszi igénybe az utcai szolgálatok segítségét. Ezért az idei februári adatfelvétel során elsősorban e csökkenés lehetséges okaira keresték a válaszokat, illetve arra, hogy hol lehetnek az ex-hajléktalanok. Ezen túl arra is keresték a választ, hogy vajon a jelenleg hajléktalan helyzetben lévők a hajléktalan szállások részéről milyen változtatásokat tartanának kívánatosnak, ami akár növelhetné is e szállások igénybevételét, az igénybe vevők életkörülményeit.

Az adatfelvétel eredményei arra engednek következtetni, hogy a koronavírus-járványt megelőző időszakban minden munkáskézre szükség volt, így a munkaképes hajléktalan emberek egyre inkább munkához – s új jelenségként – egyben valamiféle szálláshoz, elhelyezéshez is jutottak. E legális, vagy illegális szállásokon kaptak helyet a külföldi vendégmunkások is. Utóbbiak egy része a járvány következtében hazament, helyüket részben hajléktalan emberek foglalhatták el. A felmérés azt mutatja, hogy különösen az olykor közterületen éjszakázó hajléktalanok jelentős arányban laktak az év során ilyen piaci, vagy informális szálláshelyeken, tömegszállásnak használt lakásokban, matracszállásokon.

E folyamatok másik következménye, hogy tovább csökkent a hajléktalan emberek körében a munkaképes emberek aránya és ma már igen jelentős a betegek, idősek, függők részaránya. A meglévő hajléktalanellátó szállásoktól ők elsősorban biztonságos, hosszú távú lakhatást, rendet, tisztaságot, kisebb zsúfoltságot várnak el. Nyugodt, kiszámítható lakhatási körülményeket ott, ahol vannak. Tovább-lépésben ők már többnyire nem reménykednek. Többségük úgy gondolja, hogy ha lenne pénze és lenne rá lehetősége, akkor persze lakásban is lakhatna, de ez inkább csak vágyálom számukra.

Szóljon hozzá!