Hallgat a felszín
Fecseg a mély a Kopint Konjunktúrakutatási Alapítvány tanulmányában, amely a Commerzbank támogatásával jött létre. Szakítanak benne a szokásos elemzési módszerekkel, amelyek a vállalati szektor egészének, vagy egyes csoportjainak az átlagos teljesítményét vizsgálják ? derült ki a délelőtti sajtótájékoztatón.
A Hallgat a felszín ? fecseg a mély című tanulmány azt vizsgálja, hogy a vállalati átlagok mögött milyen, az átlagtól eltérő vállalati teljesítmények húzódnak meg, és ezek milyen ? az eredmény-kimutatásokból megállapítható ? pénzügyi jellemzőkkel vannak összefüggésben.
Az elemzés alapjául vállalatsoros anonimizált eredmény- és mérlegadatok adatbázisa szolgált. Az adatbázisból azokat a vállalatokat válogattuk le, amelyek 2003-2007 között folyamatosan működtek. Az elemzést azokra az ágazatokra terjesztettük ki, amelyek a versenyszektorban, vagy legalábbis versenyszerűen működnek, és az ágazatban elegendő számú vállalat tevékenykedik (összesen 33 ágazat). A tisztítás és az ágazati szűkítés után a mintában 63 ezer vállalat maradt.
A vizsgálat céljából a vállalatokat a vizsgált időszakban a nettó árbevétel változása alapján öt növekedési kategóriába osztottuk (zsugorodó, stagnáló, növekvő, kiemelkedően növekvő vállalatok, valamint a ?rakéták”). Az egyes növekedési kategóriákba tartozó vállalatok elemzését különböző metszetekben végeztük el: ágazatok, vállalati méret, valamint tulajdonosi (külföldibelföldi) szerkezetben. A vizsgálat során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon mi a közös jellemző az egyes növekedési/csökkenési kategóriákba tartozó vállalatcsoportokban, milyen értékesítési irányokkal, valamint pénzügyi mutatókkal magyarázható árbevételük változása.
Főbb megállapítások
2003-2007 között a vizsgált ágazatokba tartozó magyar vállalatok mintegy felét (47,8%-át) csökkenő, illetve stagnáló teljesítmény jellemezte, miközben a cégek mintegy egyharmada jelentős, további 20% pedig rendkívül dinamikus növekedést tudott felmutatni. Az utóbbi csoportba tartozik az a 4,5%-nyi (2.883) vállalat, amely több mint tízszeresére növelte teljesítményét. Ezek az adatok jelentősen árnyalják a ?magyar vállalatokról? alkotott megállapításokat, amelyek a magyarországi vállalatokról általában szól, mivel a vizsgált időszakban az átlagosan szerény eredmények mögött nagyon eltérő vállalati teljesítmények húzódnak meg.
A kiemelkedően növekvő vállalatok expanziójának fő hajtóereje valamennyi vállalati méretkategóriában az exportteljesítmény volt. Elsősorban azok a vállalatok tudtak magas növekedést felmutatni, amelyek jelentősen bővítették kivitelüket.
Az egyes növekedési kategóriába tartozó vállalatok részaránya között nem mérhető lényeges különbség sem a vállalati méret, sem a tulajdoni szerkezet szerint, legalábbis mindenképpen kisebb, mint ami a közvéleményben kialakult a különböző tulajdonú és méretű vállalatokról.
A kiemelkedően növekvő vállalatok részaránya az egyes ágazatokban meglepően nagy stabilitást mutat, annak ellenére, hogy, az egyes ágazatok nettó árbevétele nagyon eltérő módon alakult a vizsgált években. A vállalatok növekedési mintái kevéssé függtek attól, hogy bővülő, vagy éppen depressziós ágazatban működtek. Az ágazati különbségek ellenére minden, még a legrosszabb helyzetben lévő ágazatokban is található legalább 10-15%-nyi vállalat, amely 2003-2007 között különösen dinamikus növekedést tudott elérni. A kiemelkedően növekvő vállalatok jelentősen átrendezték az egyes ágazatokon belüli erőviszonyokat az ágazat nettó árbevételéből, illetve exportjából való részesedés terén.
A két felső növekedési kategóriába tartozó vállalatok a (azaz a 150%-nál nagyobb növekedést elérők) valamennyi vizsgált ágazatban egy jellemzően alacsony szintről viszonylag magas ágazati részarányt értek el, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy a mintában szereplő többi vizsgált vállalat (zsugorodók, stagnálók és jelentősen növekedők) részaránya ennyivel mérséklődött a vizsgált 5 évben.
A kiemelkedően dinamikus vállalatok nyeresége 2003-ban még szinte minden méretkategóriában alacsonyabb, veszteségük pedig magasabb volt, mint az átlag. 2007-re a helyzet megváltozott: a kiemelkedően dinamikus vállalatok üzemi eredménye lényegesen javult: a nyereségek számottevően emelkedtek az árbevétel arányában, a veszteségek pedig mérséklődtek.
Mindazonáltal, a nettó árbevételüket kimagaslóan, 150-900%-kal, és a ?csak gyorsan” 20-150%-kal növelő vállalatcsoport ( növekedési kategória) üzemi eredménye között alapjában véve nem állapítható meg lényeges különbség a gyorsabban növekvők javára. A vállalati nyereség átmeneti romlását a gyorsan növekvők esetében részben a növekedéshez szükséges beruházások okozzák, amelyek költségelemként jelentkeznek, azaz rontják a vállalatok jövedelmezőségét.
Az előző pontban megfogalmazott állítást, miszerint a kiemelkedően gyorsan növekvő vállalatok üzemi eredményét a beruházások amortizációja is rontja, a hiteladatok teljes mértékben alátámasztják. 2003-ban a kiemelkedően dinamikus vállalatok nettó árbevétel arányos hosszú lejáratú pénzügyi kötelezettségei lényegesen meghaladták a vizsgált vállalatok átlagát, a ?rakéták” hosszú és rövid lejáratú kötelezettségei pedig egyenesen annak többszörösét tették ki. 2007-re ez a helyzet konszolidálódott, s a kiemelkedően növekvő vállalatcsoportok pénzügyi kötelezettségei belesimultak az átlagba.
A kiemelkedően gyorsan növekvő vállalatok a növekedéshez szükséges fejlesztéseket a hitelfelvételen kívül egyéb tőkebevonási formákból (tőkeemeléssel) fedezték, ezt jelzi a jegyzett tőke átlagosnál gyorsabb növekedése 2003-2007 között.
2003-ban a később kiemelkedően dinamikussá vált vállalatok 1 főre eső bérköltsége még minden méretkategóriában elmaradt az átlagtól, 2007-re azonban már jellemzően túlszárnyalták azt. Ezeknél a vállalatoknál minden méretkategóriában az átlagosnál lényegesen nagyobb létszámnövelés következett be. A nettó árbevételt kiemelkedően növelni tudó vállalatok személyi költségei a nettó árbevétel arányában jelentősen csökkentek, míg a zsugorodó-stagnáló vállalatok esetében ennek az ellenkezője figyelhető meg.
A munkatermelékenység, azaz az 1 főre jutó bruttó hozzáadott érték a kiemelkedően növekvő vállalatok esetében gyors ütemben emelkedett, és 2007-ben már valamennyi méretkategóriában meghaladta az átlagos termelékenységet. A kiemelkedően növekvő vállalatok a magyar gazdaság olyan szegmensét képezik, amelyre mindenképpen oda kell figyelni: az elemzés eredményei azt bizonyítják, hogy a magyar gazdaságnak igenis van egy olyan része, amely a gazdaság általános lejtmenete mellett is jelentős növekedési pályára tudott állni.
A hitelfelvétel a növekedés fontos forrása, ezért a hitelcsatornák bedugulása jelentősen akadályozhatja a növekedési ambíciókkal bíró vállalatok növekedését. Az export a legfontosabb kitörési pont, ezért a kivitel támogatása institucionális eszközökkel segítheti a növekedni vágyó vállalatok lehetőségeit ? mondta el délelőtt Palócz Éva a bank székházában.
