Hálózatkutató a 10. Bolyai-díjazott
Barabási Albert-László magyar származású világhírű fizikusnak, hálózatkutatónak ítélték oda a 2019. évi Bolyai-díjat. Az elismerést Áder János köztársasági elnök adta át a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében rendezett tegnap esti ünnepi gálán. A 2017. április 23-ai 9. Bolyai-díjátadóról idekattintva olvashatunk.
Amikor Barabási Albert-László ambiciózus ifjúként Erdélyből útra kelt, hogy tudós világpolgárrá váljon, a hálózatok kutatása jórészt még feltáratlan területnek számított. Ma már pedig éppen a hálózatkutatóké a nemzetközi tudományos élet egyik legdinamikusabban növekvő világa ? hangsúlyozta a köztársasági elnök köszöntőjében. A kétévente odaítélt, most 10. alkalommal átadott Bolyai-díj a rendszerváltás óta a legnagyobb presztízsű, magánszemélyek által alapított magyar tudományos elismerés. A Bolyai János matematikusról elnevezett díjjal azokat a magyar állampolgárságú vagy magyar származású személyeket támogatják, akik nemzetközi szinten is kimagasló eredményeket érnek el a tudományok területén. A százezer euróval (csaknem 33 millió forinttal) járó díjat tizennégy tagú ? a magyar tudományos élet kiemelkedő, elismert személyiségeiből álló ? bizottság ítéli oda, amelynek elnöke a mindenkori köztársasági elnök.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=gEhe95I9Q74[/youtube]
Szabó Gábor, a Bolyai-díj Alapítvány kuratóriumi elnöke felidézte, hogy Barabási Albert-László nagyívű pályafutása szülőhelyén: a Hargita megyei Karcfalván indult, tanulmányait Romániában kezdte, majd az ELTE-n folytatta és a Bostoni Egyetemen doktorált. 33 évesen, 2000-ben már az Indiana állambeli Notre Dame Egyetemen tanított. Karrierjének egyik csúcsa volt 1999-ben a Science tudományos folyóiratban megjelent cikke, amely eddig 16.500 hivatkozást kapott. Jelentősége az volt, hogy rámutatott arra: a gyakorlatban számos olyan hálózat van, amely nem modellezhető az akkoriban használt Erdős-Rényi-féle véletlen modellel. A nemzetközi mércével is kiemelkedő kutató teljesítménye példakép lehet a következő kutatógenerációk számára.
Barabási Albert-László, a 1967. március 30-i karcfalvai születésű, 2014-es Prima Primissia-díjas professzor az elismerés átvétele után meglepetésnek nevezte, hogy ő kapta a díjat, mert ha bármilyen teljesítményt nézünk, akkor rengeteg egyén van, akinek a teljesítménye kiváló és egymástól megkülönbözhetetlen, így kutatótársa: Albert Réka is legalább ennyire megérdemelte volna. Arról is beszélt, hogy azért fontos számára az elismerés, mert civil kezdeményezésként jött létre, az alapítók saját vagyonukból rakták össze a díjat, de közben bevonták a tudomány hiteles képviselőit, az MTA-t és az államot a legmagasabb szinten, a mindenkori köztársasági elnök részvételével. Ez az összefogás példaértékű lehet az ország számára és az ilyen összefogásokkal rengeteg társadalmi feszültség megoldhatóvá válik!
A díjazott felidézte, hogyha gyerekként a tudományra gondolt valaki Erdélyben, akkor Bolyai Jánosra gondolt mindenki, a példakép mindig a híres matematikus, a meg nem értett zseni volt. Kiemelte a tudományos közösségeknek, a kutatócsoportoknak a tudományos sikerekben játszott szerepét. Mint mondta: minden fontos cikke ilyen közösségek segítségével születhetett meg. A hálózatkutató, akinek nevéhez olyan innovatív publikációk fűződnek, mint A hálózatok tudománya vagy a Villanások ? a jövő kiszámítható, kitért arra is, hogy már dolgozik új könyvén, amelynek címe A tudomány tudománya lesz.
