ZETApress

A közelmúltban jelent meg Horváth Istvánnak, hazánk bécsi nagykövetének könyve, aki 1984 és 1991 között bonni nagykövet volt. A mű ? mely emlékiratnak tekinthető ? a magyar diplomácia XX. századi ?csillagórájának? hiteles krónikája.

A nagykövet feltárja a napi sajtóból ismert események annak idején rejtve maradt hátterét, titkos indítékait, melyekről csak beavatottaknak volt tudomásuk. Leplezetlenül beszámol a magyar és német politikai szereplők együttes személyes konfliktusairól és az érdekek harcáról, amelyek a századvég történelminek bizonyuló fordulatát meghatározták. Helmuth Kohl akkori német kancellár szerzőjéről úgy nyilatkozott, hogy az 1989-es magyar átmenet négy legjelentősebb személyiségének ? Németh Miklós, Pozsgai Imre, Horn Gyula és Horváth István ? egyike.

Excellenciás Uram! Azok közé tartozol, akik húsz évvel ezelőtt és most is nagykövetként tevékenykedsz. Mennyiben változott ez a tevékenység? ? kérdezte Szarvas István.

Nézd, István! Ha röviden akarnék válaszolni, ha a mai és az akkori diplomáciai munkát hasonlítom, azt mondhatom, hogy a ?80-as években a tevékenység határok sokkal egyértelmübbek voltak: volt egy keleti és egy nyugati tömb. A ?80-as évek közepére enyhült a nagykövetekre való magyarországi nyomás, de utasításokat ennek ellenére kaptak főleg az MSZMP reformszárnyától. A mostani egy demokratikus világ, aminek a szabályai mások, ezért nehezebb is diplomáciailag tájékozódni benne.

Véleményed szerint szükség lenne egy átmenettel foglalkozó kutató intézet létrehozására, amely elkezdené kutatni az akkori dokumentumokat?

Feltétlenül jónak tartom felvetésed, mivel el kellene kerülni, hogy azt történjen, mint az 1956-os események feldolgozásánál történt: minden párt a saját igénye szerit alakítja és elemzi a történéséket. Reális képet kéne kialakítani a rendszerváltásról, mivel manapság sok elemet elfelejtenek belőle.

Az átalakulás nem volt sétagalopp, hanem a konzervatív és a progresszív erők folyamatos küzdelme zajlott az országban ? tette hozzá Horváth István nagykövet, aki szerint memoárja kiadásának egyik oka az volt, hogy szeretett volna hozzájárulni ahhoz, hogy a történészeknek legyen egy kis személyes rálátásuk a korra.