ZETApress

hírportál

A számítógép múzeumtól a lézerközpontig

Szegedi lézerközpontMárcius 23-án szerdán egész napos (idő)utazáson vehettek részt a Gábor Dénes-díjasok Klubjának tagjai Szegeden ? tudtuk meg Képes Gábortól. Fotónk Turchányi Géza felvétele.

Az igen tartalmas szakmai napot Garay-Tóth János, a klub vezetőségi tagja szervezésének köszönhetjük. A kirándulás résztvevőit az NJSZT ügyvezető igazgatója és munkatársai köszöntötték ? és Orbán Hedvig, a szegedi Szent-Györgyi Albert Agora igazgatója, akinek a szervezők külön köszönetet mondtak a rendezvény lebonyolításában nyújtott jelentős segítségéért.

A klubnap a jövőt és a múltat kötötte össze: egyik célja a volt szegedi szovjet laktanya területén, a Társaságunk részvételével és fő támogatásával működő Informatika Történeti Múzeum Alapítvány raktárépülete közelében épülő, vadonatúj kutatóintézet, az ELI megtekintése volt ? másik célja pedig látogatás gyűjteményi raktárunkban, majd kirándulás Szeged belvárosába, ahol az Agora és az ott működő Informatika Történeti Kiállításunk (ITK) látta vendégül a csoportot.

A klubtagok az ELI területét buszból nézhették meg, majd megfelelő védőöltözékben (védőcsizma, védősisak) az épületekbe is betekintést nyerhettek. Közben Dr. Bohus Mihály kalauzolásával a múzeumi raktár is megnyílt a látogatók előtt, így láthatták azt a bázist, amely alapján az Agorán nyílt világszínvonalú informatikatörténeti tárlat Társaságunk gondozásában.

A szakmai nap is az Agorában folytatódott, ahol Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója köszöntötte a megjelenteket, Friedler Ferenc elnök nevében is. ? Megőrizni a múlt értékeit, alkalmazkodni a jelenhez, befolyásolni a jövőt! ? idézte küldetésünket, s bemutatta azokat a főbb eredményeket, amelyeket az NJSZT az informatikatörténeti örökségvédelemben elért. Az informatikai álmok álmodói Kovács Győző és Muszka Dániel voltak ? fogalmazott Alföldi István. Nekik köszönhető, hogy az NJSZT már a 70-es évektől fogva motorja az informatikai tárgykultúra megmentésének. Az újabb eredmények között kiemelhető az Informatika Történeti Múzeum Alapítvány megalakítása (1991), a Szegedi Egyetemmel való, folyamatos együttműködés, s az Informatika Történeti Kiállítás ? A jövő múltja ? megnyitása 2013-ban, Neumann János lánya, Marina von Neumann Whitman részvételével. A kiállításhoz rangos konferencia, átfogó, magyar- és angol nyelvű informatikatörténeti könyv, IT STAR történeti workshop is kapcsolódott, legutóbb pedig Számolj utána! címmel időszaki kiállítást kapcsoltunk a tárlathoz.

Alföldi István nemcsak a múltról, hanem a jelenről és a jövőről is beszélt. Már a jövő szakembereit készítjük föl, amikor tehetséggondozási programjainkat, köztük programozási versenyeinket szervezzük. De a jövőre készülve azt sem szabad elfelejteni, hogy míg az ember nem változik, nem fejlődik exponenciálisan, az őt körülvevő eszközök igen. Mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy ez a fejlődés az ember számára előnyös legyen. Előadását egy vitorlázásból vett angol mondással zárta, amit magyarra így fordíthatnánk: A pesszimista panaszkodik a szélre, az optimista elvárja, hogy kedvezően változzon a széljárás, a realista viszont a szélhez igazítja a vitorlákat. Az NJSZT realista módon vesz részt az informatikai világ kihívásaiban.

Az ELI-vel kapcsolatos, első előadást Dr. Szabó Gábor, az MTA tagja, a Szegedi Egyetem rektora tartotta. Részletesen bemutatta, milyen elméleti kutatások, felfedezések tették szükségessé az ELI projektjét a fizika, az optika, a lézerek világában, köztük is kiemelte Krausz Ferenc attoszekundumos impulzusokkal kapcsolatos tanulmányait. Az attoszekundum 10-18 másodperc: ez úgy aránylik egy másodperchez, mint a másodperc a világmindenség korához, jelen tudásunk szerint ugyanis az ősrobbanás óta 1018 másodperc telt el.

Az ELI megépülése nagyságrendi növekedést hoz számos kutatásban. Megkezdődhetnek azok az attoszekundumos kísérletek, amelyek az anyag legelemibb folyamatainak feltérképezésében is segíthetnek. Szent-Györgyi Albert már 1960-ban felvetette, hogy egy egész dimenzió hiányzik a gondolkodásunkból, ez pedig a szubmolekuláris biológia világa. Az ELI-ben végzett lézeres, fizikai kutatásoknak számos anyagtudományi, orvosi, biológiai vonatkozása lehet.

Szabó Gábor után Mucsi János, az ELI magyarországi műszaki igazgatója tartott prezentációt. Elmondása szerint a Föld első, nemzetközi lézeres kutatóintézete készül, amely osztott kutatási infrastruktúrában valósul meg, három országban (Csehország, Románia, Magyarország). Az úttörő, új finanszírozási modellben megvalósuló projektben az is újdonság, hogy az Európai Unió új tagállamai számára nyújt lehetőséget. A három országban három eltérő infrastruktúra alakul ki, a hazánkban megépülő, monumentális kutatóközpont jellegzetessége ultrarövid impulzusok keltése lesz, rendkívül nagy frekvencia mellett.

Mucsi János alapos előadásában megismerhettük, hogy alakult és alakul ki 2011 és 2018 között a volt szovjet laktanya területén, barna-mezős beruházásként a mintegy 25 ezer négyzetméteres épületegyüttes, amelyhez számos érdekes építészeti megoldás és nem kevesebb, mint 3,5 km ivóvíz- és csapadékvíz csatorna is kapcsolódik. 2015. november 5-én fejezték be a program első szakaszát, 2016. december 6-ra pedig várhatóan teljes lesz a műszaki készültség. A projektről a weboldalukon kaphatunk naprakész információkat. Várható, hogy az ELI működése a környezetére is ösztönzőleg hat majd, Tudásparkot terveznek köré építeni.

A szakmai nap utolsó előadását Dr. Muszka Dániel tartotta, személyes hangú beszámolójában az informatikai múzeum előzményeiről hallhattunk. A tárgyak mentése eleinte bürokratikus akadályokba ütközött, a használaton kívüli, kiöregedett számítógépeket a ’70-es évek szabályai szerint más cégeknek kellett felajánlani. Így történhetett, hogy egy kutatóintézet URAL-1 számítógépét végül az Ezermester Bolt vette meg (és feltehetően alkatrészbányaként fejezte be pályáját). Muszka Dániel a régi barátokról és segítőkről is mesélt, akik erőfeszítéseivel, az NJSZT támogatásával, Szegeden, Kalmár László városában alakult ki a múzeum, s mentett meg másfél év alatt 122 tonna hardvert, no meg azóta is muzeális jelentőségű tárgyak egész sorát.

Az előadások után a klubtagok megtekinthették Társaságunk informatikatörténeti kiállítását a helyszínen, s hozzá kapcsolódó új, időszaki kiállításunkat is. A szakmai napon a jövő múltja és a múlt jövője adott egymásnak randevút. Az ELI jó szomszédsága révén reméljük, valamikor a 2020-as vagy 2030-as években majd a lézerközpontban használt informatikai eszközökből is gyarapodhat gyűjteményünk?

Szóljon hozzá!