ZETApress

Először mutatták be a Szigetköz és a Csallóköz rehabilitációjával kapcsolatos tanulmányokat. Az MTA Székház II. emeleti Nagytermében mutatták be és értékelték magyar és szlovák kutatók azokat a vizsgálati jelentéseket, amelyeket a két ország szakértői 2008 és 2013 között készítettek.

Az Akadémia Székházában rendezett tanácskozásra az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága mindazokat ? kormányzati tisztviselők, kutatók, természetvédők ? meghívta, akik az elmúlt években hozzájárultak a vitás kérdések rendezéséhez. ? Évtizedek óta görgetjük magunk előtt a Dunával kapcsolatos ökológiai, energetikai, jogi és politikai vitáinkat. Pedig a képlet ? elvben ? egyszerű. Végső soron mindenki megfelelő mennyiségű tiszta vizet, egészséges környezetet, gazdag és változatos élővilágot szeretne ? fogalmazott az Akadémia zsúfolásig megtöltött Nagytermében egybegyűlteket köszöntő beszédében Lovász László, az MTA elnöke.

Mint mondta, természetes, hogy a rendkívül összetett problématerületből mást emel ki az energetikai szakértő, mást a környezetvédő és megint mást az, aki a Duna mellett él és például a Szigetközben vagy a Csallóközben van az otthona. A Magyar Tudományos Akadémia azért adott helyet a találkozónak, hogy magyar és szlovák kutatók, kormányzati tisztviselők, természetvédők szakmai érveiket ismertetve tudjanak beszélni a Dunáról. Lovász László kiemelte, hogy a mostani tanácskozástól függetlenül már tavaly ősszel megalakult az az elnöki víztudományi ad hoc bizottság, amelynek fő feladata, hogy felmérje a víz és környezet tárgykörben eredményesen végezhető kutatások lehetséges tematikáját, illetve azok akadémiai szervezeti hátterét.

Párbeszéd minden fontos szereplővel

A magyar kormány 2008 és 2010 között az összes érintett tudományág csaknem 30 képviselőjének bevonásával vizsgálta a szigetközi rehabilitáció lehetőségeit. Szlovákia 2012-ben és 2013-ban válaszolt a magyar kutatási eredményekre, felvetésekre és javaslatokra. A két vizsgálati anyag első együttes, nyilvános bemutatásának és értékelésének az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottság adott helyet az Akadémia Székházában. ? A cél az volt, hogy előmozdítsuk a párbeszédet, lehetőséget nyújtsunk a témával foglalkozó szakértők számára a racionális vitára ? nyilatkozta Németh Tamás akadémikus, a Környezettudományi Elnöki Bizottság (KÖTEB) elnöke, aki szerint az előkészítésnek köszönhetően is jó hangulatú eszmecsere folyt. Hozzátette: a bizottság minden fontos szereplőt meghívott a tanácskozásra, amely újabb lépés lehet a vitás kérdések megoldása felé. Fontosnak nevezte, hogy mindkét országban szakmailag megkérdőjelezhetetlennek számít az az elvárás: ha nem is 50 százalékkal, de a jelenleginél mindenképpen több vízre lenne szükség az öreg mederbe.

Itt az ideje az új adatok és eredmények összegzésének

Németh Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy a Duna, ahogyan mi ismerjük, már a XIX. században végrehajtott szabályozások eredményeként alakult ki. Azóta a majd negyed évszázaddal ezelőtti, Szlovákia által végrehajtott Duna-elterelés volt a legjelentősebb természeti következményekkel járó emberi beavatkozás. Az ennek nyomán tapasztalható környezeti változások többségét pontosan nem lehetett előre jelezni. Ráadásul az időjárás változékonysága, a Duna felső vízgyűjtő területén tapasztalható, néhol szélsőséges csapadékmennyiség ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy megannyi kérdésre sokáig nem tudtak válaszokat adni a szakemberek. ? Mára már azonban hatalmas nagyságú adathalmaz áll rendelkezésünkre ? tette hozzá.

Kutatóintézetek, egyetemek, vízügyi szervezetek adatbázisai teszik lehetővé a szerteágazó vizsgálatokat. Mint fogalmazott, ha sok adat és azok felhasználásával megfelelő mennyiségű kutatási eredmény áll rendelkezésre, ha a különböző szakemberek, társadalmi szervezetek és kormányzati tisztviselők bizonyos keretekben már egyetértenek, akkor van remény arra, hogy a politikusok is könnyebben megegyeznek.

Szerinte a most nyilvánosságra hozott tanulmányok is azt mutatják, hogy eljött az ideje az adatokat szintetizáló és értékelő gondolkodásnak. A kutatásoknak, monitoringvizsgálatoknak folytatódniuk kell. Reményét fejezte ki, hogy erősödik a kompromisszumokra való készség, a kritikák megfogalmazói pedig egyre inkább nem érzelmeik, hanem a tudományos eredmények alapján fogalmazzák meg véleményüket. A KÖTEB elnöke hangsúlyozta, hogy az MTA továbbra is kész helyet biztosítani a hasonló rendezvényeknek, a párbeszéd, a közös munka, a szakmai együttműködésre való törekvés nyomán pedig az látható, hogy az álláspontok az utóbbi időben közeledtek egymáshoz.

A szakmai előadásokat követően a meghívott civil szervezetek mondták el véleményüket, majd egyórás vita következett. A vita levezető elnöke, Szarka László akadémikus szerint a valamikori Duna-körből kinőtt csoportok kivételével a résztvevők lényegében azonos álláspontra helyezkedtek. Támogatják az adott feltételek között lehető legjobb megoldást, azaz a magyar?szlovák megegyezést az eddiginél több vízzel és fenékküszöbök létesítésével. 1995-ben ugyanis fenékküszöbbel sikerült a természetvédelmileg értékes magyar oldali hullámtér állapotát stabilizálni. A szigetközi önkormányzatok ? a lakosság általános támogatását élvezve ? egységesek, és bíznak a megoldást ez irányban kereső szakemberekben ? magyarázta Szarka László.

A Magyar Tudományos Akadémián korábban egy Szigetközi-munkacsoport is működött. A testület utolsó tisztújítása 2008-ban volt, 2011-ben viszont már nem választottak új tagokat. Az Akadémiának tehát Szigetközi-munkacsoportja nincsen. A multidiszciplináris környezeti ügyek az az Akadémián az MTA KÖTEB-hez tartoznak.